Volt-e már közületek valaki abban a helyzetben, hogy a házastársával válni készültek, de végül sikerült megmenteni a házasságot? Miképpen sikerült?

"Megmentettük", de rövid időn belül ott folytatódott minden, ahol abbahagytuk. Fél év múlva újra elindítottuk a válópert és el is váltunk.

Ez a fél év már nettó időpocsékolás volt.

Azt gondolom, ha bármelyik fél egyszer eljut arra a pontra, hogy válni akar, onnan már nem nagyon van visszaút... próbálkozni persze lehet, mert hátha sikerül. De gyanítom, hogy a válni készülő fél rövid időn belül "találni fog" más okot arra, hogy "ez így nem mehet tovább".

Nekünk sem sikerült megmenteni - javasoltam a feleségemnek, hogy menjünk el párterápiára. Utólag szomorú lettem volna, ha meg sem próbáljuk. A feleségem persze nekifutásból hülyeségnek tartotta az egészet, de azért eljött egy alkalomra velem. Utána közölte, ő nem hajlandó többet eljönni, mert ő is tanult pszichológiát, neki egy pszichológus nem tud ebben újat mondani, stb. stb.

Utólag könnyű okosnak lenni, de így visszatekintve úgy látom, hogy akkor már bőven eldöntötte a válást, csak ő is eljátszotta a színjátékot.

Egy ilyen ismerős pár van a látókörömben. Igazából közeli családtag a házaspár hölgy tagja.

Az adta a váló okot, hogy a férj határozott idejű (5 év) munkája miatt itthon feladtak mindent és külföldre költöztek. A feleség nem talált munkát a végzettségével, elvállalt minden vackot, ami szembejött, de csak azért tartott ki, mert tudta, hogy 3 évet kell kibírnia.

Végül a férj közölte, hogy maradna anélkül, hogy ezt otthon megbeszélték volna. További egy évig húzták a dolgokat, mire a feleség úgy döntött, hogy neki ez nem élet és hazaköltözött Magyarországra. Beadták a válópapírokat is.

Végül hónapokkal később a férje is inkább hazajött és kompromisszumos megoldásokkal továbbra is együtt vannak, nem váltak el.

Nem volt igazán megoldhatatlan problémájuk, csak a makacsság és az önzőség.

Nálam is ez a helyzet, hogy válni akarok. Próbálnám szinte minden nap megmenteni a házasságunkat, de hiába beszélek a prblémákról, hogy mire vágyom, hogy legyen komrpmisszum stb., se tisztelet, se szex, se gyerek, se semmi. Elmentek az éveim, kiesek lassan teljesen abból az időből, hogy egyáltalán gyerekem lehessen.... Viszont nincs anyagi hátterem, csak az a kis sajátom, amit megteremtettem magamnak, de az még kevés egy hitelhez is, és a családom se tud támogatni sőt, ők is támogatásra szorulnának. Lelkileg se támogatnak, nem jó a kapcsolatom velük - hiába próbáltam velük -, szóval igazából egyedül vagyok. Őszintén szólva félek egyedül nekivágni a nagyvilágnak úgy, hogy hogy senki másom nincs. Hozzáteszem, a házasságunk teljesen kivette az erőmet és az önbizalmam is romokban.

Szóval én is reménykednék a házasságunk megmentésébe, ehhez viszont szerintem erősen mindkettőnek akarnia kell, és ha nem-igazán passzolnak alapból, akkor abból válás lesz, kérdés, hogy mikor. Vagy marad a pokol...