Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok erről? Hogy érintene Titeket, ha feleségként a férjetek úgy állítana be, mint aki csak a pénzét akarja, és x év múlva képes lenne lelépni? (holott abszolút erről szó sincs)
A férjem (sajnos már látom) mérgező szülőkkel van megáldva, maga is érzelmi zsaroló típus. Közel élünk a szüleihez, mert egy közös vállalkozást visznek. De ő ott csak csicska sajnos, ezt nevelték bele, amit ő el is fogad, dolgozik éjjel nappal de felelősség nincs a vállán, mert papíron ő csak egy alkalmazott. A szülei meg a főnökök, de a munkát javarészt a férjem és após végzi. Anyós abszolút csak a hasznot élvezi és elfogadott tény, hogy ő otthon pihen,eltartják. (ez nem ítélkezés csak vázoltam a helyzetet)
Nekem "csak" munkahelyem van. Mivel mostanában ezt is megkapom hogy két kisgyerek nevelése és minden dolog mellett (amit én csinálok) még járjak el dolgozni is pluszba a meglevő munkám mellé.
Építkezésbe szeretnénk kezdeni vagyis nem tudom, mert amióta elkezdtük csak vita megy.
Anyagilag pont úgy állunk hogy amibe kerül az állami támogatással meglenne rá a keret. A férjem igazából nem akarja, vagy nem tudom. Azt látom neki kényelmes két háznyira élni a szüleitől, tőlük függni. Én szeretnék előre lépni.mert mikor ide jöttünk is csak átmeneti időszak volt ez úgy beszéltük. Folyamatosan a pénzzel jön hogy mi mennyi.
Én meg reálisan annyit mondtam neki valamelyik este, hogy ne mondd már hogy a gyerekeinknek nem tudunk majd adni valamit.
Hozzá teszem mindkét oldalon a szüleink jól élnek, több üres ház is van, feltételezem ha nem is ennyire de mi is azért valamit össze fogunk tudni spórolni. meg vonnak tőlem havonta a gyerekeknek megtakarítasra. És nekem esett hogy én mit számítok az ő családja pénzére. Meg hogy ő bánja ezt a házasságot, mert én csak a házra utazom és a pénzre.
Ami azért bánt mert nem vagyok ilyen ember. Őszintén csak a családomért élek dolgozom, a gyerekek jövőjét nézem. A házat sem magamnak szeretném építeni hanem azért szerettem volna hogy legyen nagyobb tér nekik mert most épp hogy elférünk.
Anno azért kezdtünk a gyerek projektbe míg ebben a kisebb házban éltünk, mert úgy beszéltük hogy egy kis kertvarosi lakás pici kerttel is jó lesz. Arra simán lenne pénzünk, de neki őszintén ahogy elkezdtünk keresgélni semmi sem tetszett. Mintha direkt csinálta volna. Pedig régen ugy állította neki bármi jó. Meg amiket régen még a házasság elején mondott mintha hazugság lett volna. Mert most homlok egyenest mást mondd. Mindig mindent kiforgat amit mondok, mintha én lennék a rossz.
Sajnos rossz látni, hogy mi lett belőlünk. Nem tudom mit tehetnék. Ő most úgy viselkedik mint egy gyerek. És nem látja a dolgokat.
Szerintetek?
Hát...
Ezt majd kettőtök közös megegyezése dönti el.
Igy kényelmes neki. Illetve konkrétan megmondta, h az ő vagy családja pénzét nem akarja "rád" költeni, semmi olyan befektetést (építkezés, lakás vásárlás) nem akar veled, mert a végén még jól járnál, ha el akarsz válni. És őnem akar neked jót. Meg aztán így jobban fügsz tőle. Nem érdekli az sem, hogy hosszútávon ez a gyermekeiteknek is jó lenne. A lényeg, h maradj csendben, ne akarjál te semmi anyagi fejlődést, mert különben te wgy pénzre utazó számító nő vagy...
No comnent. Ez az ember nem szeret téged, csak megtűr. Magát szereti és "védi", végtelen önző ember.
Apósé, örökség volt. Senki se lakta. nekik egy nagy házuk van nem messze ami pár éve lett teljesen felujitva hozzá építve, az majdnem 200nm2. És mikor mi felvetettük hogy együtt szeretnénk élni, majd házasság, gyerek, szinte ránk tukmálták ezt a házat , mert konkrétan nem akartak minket elengedni. Mar most utólag látom. Akkor még kedves gesztus volt. De ha akkor elköltözünk albiba és veszünk egy lakást elvesztik az éjjel nappal ott dolgozó fiukat. De akkor én "engedtem" mert nem láttam át ezt. Meg pár évről volt szó, hogy majd veszünk vmit és oda költözünk addig meg jó lesz ez, nem kell albi díjat fizetni, csak a rezsit. (ezt mondtak anno)
Na ehhez képest most konkrétan homlok egyenest mást mondd mindenki másként viselkedik, és mindenért én vagyok a rossz. Sajnos :(
Hibás vagy igen, h akkor ezt nem láttad át, nem ismerted őket, a férjedet rendesen. De ennyi. Most az a kérdés, h ezért a hibádert meddig akarsz szenvedni... Mert, h emellett az ember mellett szenvedsz, az tuti.
Igazándiból az egész család "titkos" terhét te viszed. A férjed a szülei csicskaja, te meg a férjedé. A rangsor legvégén vagy, és hát sajnos a végén csattan sajnos az a bizonyos ostor...
Szerintetek ez csak válással orvosolható?
Bár ő neki se a napi szintű beszélgetés, semmi se használ. Igazából addig még nem pakolok össze hogy elmegyunk a gyerekekkel nem veszi komolyan hogy amit ő tesz nekem fáj. Vagy hogy én szenvedek.
De ilyen módszereket nem akarok, mert a kicsiknek nem jó ezt látni. Beszélgetés mindig ordításba torkollik mostanság. De inkább fektetés után szoktam hogy ne hallják.
Régen nem láttam milyenek mert más arcukat mutatták, komolyan mondom. Ha tudtam volna hogy ilyenek nem így döntöttem volna. De sajnos jó nagyot csalódtam..
A legnagyobb probléma, hogy nem arról beszéltek, ami a problémátok, hanem minden máról.
Te azt szeretnéd, ha a férjed függetlenedne a szüleitől, ezért akarsz első sorban elköltözni és erre gyártasz indokokat, bár még mindig inkább te vagy az, aki legalább a költözésről beszél. Ő pedig ezt nem akarja, valószínűleg fél csalódást okozni a szüleinek.
Le kellene ülnötök megbeszélni, hogy meg tudjátok-e beszélni a problémát és ha nem, akkor segítséget kérni egy terapeutától. A férjed valószínűleg nem nőtt fel eléggé, mindenképpen nehéz lesz, de ha szeret titeket és más probléma nincs, akkor szerintem meg tudjátok oldani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!