Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tapasztalatok különéléssel kapcsolatban? A férjemmel szétköltöztünk.
Eldurvult a férjemmel a viszonyunk, olyannyira hogy össze is verekedtünk és a barátaink előtt felpofozott
Itthon olyan volt a hangulat mint egy háború közepén, a végére már kerültük egymást hogy ne legyen veszekedés... mert ha az volt, az nagyon heves veszekedés volt, ordibálással...
Néhány éve elment a kapcsolatunk rossz irányba, ezeknek a sérelmeknek volt az egymásra kiabálása a veszekedések során.
Abban àllapodtunk meg hogy külön költözünk, szünetet tartunk és az majd segit a dolgainkon, mert lenyugszunk és tudunk majd beszélni.
Ez a különélés 3 honapja van, az első 1 hónapban nem is kerestük egymást.... Aztán elkezdtem én keresni, néha találkoztunk de akkor is csak a veszekedés....
Most júniusba már tudtunk beszélni kicsit, aminek az lett az eredménye hogy mindkettőnknek változni kéne, sok dologban.... Mindketten hibásak vagyunk az tèny. Ő azt mondta hogy benne van a pakliba válna, de a gyerekről nem mond le...
Adott egy csókot is, ezt haladàsnak éreztem.
Szeretném rendbehozni viszont úgy nem hogy azt mondja én változzak mindenben, tehát én hajtsak fejet magyarán szólva.
Nem látom rajta az igyekezetet, vagy hogy hiányoztam volna neki a különélés alatt..... Visszaköltözni “még” nem akar...
Nekem a legnagyobb problémám az volt vele hogy teljesen szart a fejemre, napközben is és munka után is, sosem akart velem kettesben lenni, minden nyűg volt neki... Szerinte èn kicsinálom ezzel idegileg.. Mivel? hogy törődést meg figyelmet akarok? Értem...
Mindenki azt mondja hogy a különéléssel inkább rosszat tettünk mert eltávolodtunk, pedig én azt gondoltam hogy az ellenkezője lesz... Lehet ha nem lenne a gyerek már rég elhagyott volna... A barátaim szerint el kéne őt engednem.. de szeretem. Most is minden erőmön azon vagyok hogy megoldjuk, időt adtam neki és szeretnék vele beszélni de ő nem nyitott erre....
Tapasztalatok?
32/N
Tapasztalatom nincs, mert ilyen szemétdombon nem próbálnék élni. Fizikailag bántalmazott, ezek után mi a bánatot vársz még?
Bántalmazó kapcsolatból nehéz kilépni, ezért menjél el pszichológushoz, majd ott kapsz segítséget.
Ezek a 2-es féle NANE-s feminista aktivisták eljutnak valaha odáig is, hogy elolvasnak egy teljes történetet, vagy leragadnak a felpofozott szónál már az elején...
Bár az ő világlátásuk szerint a nő irányít, a férfi meg a papucs.
Aham, aztán ne lepődjünk meg, ha a férfiak az ilyen nőket nagy ívben leszrják.
Mint a mellékelt ábra is mutatja.
Két dolog jutott eszembe, az egyik, hogy a párkapcsolat olyan, mint a bicikli, ha nem tekerik eldől! Ráadásul egy olyan bicikli, hogy mind a kettőnek tekernie kell... ha a másik fél részéről nincs meg az igény, akarat erre, akkor tök mindegy mit csinálsz.
A másik, én sosem tartottam célszerűnek a "tartsunk szünetet" megoldást, egyszer próbáltam életemben, akkor is csak még nagyobb elhidegülés lett a vége. Ugyanis a problémákat nem szőnyeg alá kell söpörni, pláne nem elodázni, hanem legjobb, ha a mindjárt helyben a lehető legrövidebb időn belül megbeszélik a felek, mert különben csak egyre nagyobb sebek, tüskék maradnak bennük...
Én a helyedben ki várnék egy kicsit, nem hajtanék utána, de részéről én nem érzem az akaratot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!