Mit tegyek most szerintetek?

Ha stabilnak érzed a kapcsolatod akkor valahogy nincs igényed házasságra. Ha valakivel megvan az elhatározás, hogy vele akarod leélni az életed akkor annyira századrendűvé válik, hogy van-e róla papír.

Egyébként másfél év után bőven ráértek még a házassággal is meg a gyerekkel is. Nagyon valószínű, hogy csak a kapuzárási pánik ütött be most nála, ezért akarja a gyereket. Inkább erről beszélgessetek, hogy kinek mi a valódi motivációja a gyerekvállalás mögött. Mert aki csak a kapuzárási pánik miatt akarja az általában hatalmas csalódást okoz mert nem a gyereket akarja igazán csak néhány pozitívumot ami vele jár.

Nem akar elvenni. De ha előbb meglesz a gyerek, akkor utána úgyse hagyod el csak azért, mert "kell a papír".

Aki a házasságra nem áll készen, az nem akar eléggé elköteleződni. Pedig elválni lehet. De te a gyereket nem tudod már visszacsinálni. Ő igen, egyszerűen lelép, és dob egy húszezrest. Itt most minden kockázat a tiéd.

#4 Én rengeteg ilyet ismerek. Megijeszti, hogy nem tart még ott ahol korábban tervezte 30 éves korára. És ilyenkor egyből jön a gyerek mint mentőöv amivel lehet fejlődést színlelni és elismerik érte. Akik mondjuk hagyományosabb "nevelést" (már ha annak lehet nevezni) kaptak azok már sokszor 25 évesen ki vannak készülve ha nincs még meg a jelölt akivel gyereket lehet csinálni.

Én sajnos rengeteg férfit és nőt ismerek akik 30 körül megkattantak és bizonyítási vágyból belementek a gyerekbe. Ez a korosztály vagyok én is, sajnos sok ismerősnél látom, hogy egy rövidke járogatásban már jön a baba mert sem karrierben sem semmiben nem sikerült addig nagyot alkotni. Van aki még be is vallja, hogy ezért tartotta a gyereket jó ötletnek :/ Aki egy fokkal felelősségteljesebb az simán csak meg van kattanva, hogy kiöregszik és de kéne már a gyerek. Felénk ez a helyzet 30 körül, én ezt kapuzárási pániknak mondanám.