Tényleg elkellene váljak?

A férjem tavaly nyáron hatalmasat változott, szépen lassan, hónapról hónapra lecsokkentette a közösen eltoltott időt a 0ra. De már tényleg semmit nem csinálunk együtt, még a boltba sem szaladunk el, igazából nem mond el semmit, az erzeseirol egyáltalán nem beszél, fogalmam sincs mi zajlik benne. A dolgot megneheziti, hogy Franciaországban élünk, és egymáson kívül nincs itt senkink. Éppen ezért nekem eléggé fáj, hogy ahelyett hogy kihasznalnank a lehetőségeink és kirandulnank, bármi, nem csinálunk semmit, nincs senkije, nem jár sehova, neki sincsenek barátai itt, dolgozik, aztán hazajon játszik valami játékon, aztán lefekszik aludni. Van olyan hogy 3-4 napig egy puszit nem kapok, nem hogy más kontaktus legyen közöttünk. Szinte minden héten elmondom, ha nem változik és nem lesz társam, akkor nincs értelme folytatni. Mindig megigeri, más lesz. Egyszer már odáig jutottunk hogy azt mondtam tényleg elvalok, ha most már nem kapja össze magát. Persze ő nagyon szeret nem akar elvesziteni, minden más lesz stb. Ma megint besokkaltam, azóta sem változott semmi, sőt itt volt a hosszú hétvége és egész hétvégén hozzám sem szólt. Most tényleg úgy érzem elvalok, mert már semmi értelme. Egyébként gyerek nélkül, 30 évesek, 3 éves hazassag, 3 év együtt éles után.