Érdemes valakivel együtt maradni, ha folyton vissza süpped abba a viselkedésbe, ami nekem nem elegendő?

Sajnálom, hogy így érzel, de azt meg kell értened, hogy vannak ilyen típusú emberek. Ez egy személyiségjegy. Nézz utána a Jung-féle típusoknak, gondolom reálos, vezető beállítottságú a férjed. Te meg segítőkész, empatikus, romantikus. Ez a 2 típus teljesen ellentéte egymásnak. Ha akarna sem tudna változni, mert erőltetett lenne az egész, amit te is éreznél rajta.

Én ugyanolyan típus vagyok, mint a férjed, csak nőben. Nem igénylem a romantikát, a romantikus filmektől meg egyenesen hányingerem van. Nem szeretnék csöpögős esküvőt meg egész nap egymást ölelgetni, puszilgatni. Mondhatni olyan vagyok, mint egy férfi. Ez minden egyes eddigi kapcsolatomban vitaforrás volt, mert a másik elvárta volna, hogy legyek romantikusabb. Mikor próbáltam az lenni, akkor teljesen erőltetett volt, magamban kiröhögtem magamat és nem tudtam komolyan venni az egész szituációt. Sok kapcsolatomba került, mire rájöttem, hogy egy ugyanilyen érzelmi igényszinttel rendelkező párt kell keresnem, mint én. Meg is találtam és lehet szerinted mi is úgy nézünk ki neked, mint egy testvérpár, de nekünk ezzel nincsen bajunk. Nem is szeretünk mások előtt csókot váltani stb. Abban igazad van, hogy ez egy neveltetésnek az eredménye, mert mindkettőnk családjában tabutéma volt a szexualitás és ez a mai napig bennünk van.

Ezzel arra akartam kilyukadni, hogy a férjed ilyen személyiség és ha fejreállsz sem fogsz tudni változtatni rajta. Képzeld azt, hogy például nem vallásos. Te pedig ráerőltetnéd a vallásodat. Lehet, hogy egy ideig a kedvedért mutatja, küzd érted és elmegy veled templomba. De neki ez mind kényszerből van és egy idő után abba fogja hagyni az egészet, mert ez nem ő , nem az ő személyisége, ő ateista. Ahogy egy ateistát sem tudsz rábeszélni hosszútávon a hívő életre, úgy egy kevésbé romantikus személyt sem fogsz tudni rábeszélni arra, hogy úgy viselkedjen veled, mint a filmekben.

Az, hogy erőlteted, meg küzdesz, azt én inkább hisztinek mondanám és a férjed is valszeg így gondolja. A másik meg, hogy te változtatsz a külsődön, főzöl stb mind magadért teszed. Azért magadért, mert ő nem kérte tőled, hogy változz meg ezekben. Nyilván tetszeni akarsz neki, de ezek a dolgok úgymond 'apróságok' az mellett, hogy neki ki kéne fordítania a teljes személyiségét, hogy az neked megfeleljen. És attól, hogy nem puszilgat egész nap meg ölelget mások előtt állandóan, még szerethet téged ugyanúgy, mint te őt. Csak ő másképp fejezi ki magát. Ha megfenyegeted azzal, hogy elhagyod, akkor egy ideig biztosan hajtani fog meg romantikázni, de előbb-utóbb visszatér minden a régibe, mert hosszútávon senki sem tudja ennyire megjátszani a személyisége ellentettjét.

# 30 Nem úgy értettem, hogy mindegyik férfi csak addig szeret, ha elég a teljesítményed. Az tényleg régen rossz. (Bár azért a tipikus nő is ilyen, csak neki nem szex és a kényelem fontos, hanem az udvarlás és az anyagi biztonság. Nem lehet számon kérni a másikon, hogy a hibáinkkal együtt önzetlenül szeressen, ha mi sem tudjuk őt. Bár kérdés, létezik-e ennyire önzetlen szeretet.)

Hanem hogy magától a tipikus férfi nem érti, hogy a nő mit szeretne, és hát ezekkel teljesen nemromantikusan rá lehet venni. Pl. ha nem hajlandó kommunikálni, akkor esténként előbb beszélgessünk, utána bújok ágyba veled. Ez egy tipikus fogatókönyv egy ilyen "üzletre", amit nem csak első randin, otthon is meg lehet valósítani és mindenki jól jár. Nagyon sok tetteiben gondoskodó, kötelességtudó férfi van, aki mondjuk még az anyóst is hajlandó pelenkázni, mégis nehezen fejez ki érzelmeket és nehezen nyílik meg. Persze mérlegelni kell, hogy ha ez mindig ennyire "munkás" még szerethető marad-e, és elég-e a többi kötelék, ami összeköt vele.

"Bíztam benne, hogy jobban tetszem neki, értékesebbnek lát. Azt gondoltam, hogy akkor jobban szeret es megbecsül." Itt a fő probléma... ezt kapcsolatot azért "kaptad", h megtanuld szeretni magad (ne mások visszajelzésétől függj). Na és, ha már eljutottál ide, akkor vannak további lépések... ugye sejted mi?

Ez sokkal mélyebb lélektani dolog, gondolom az apaképed is hasonló, mint a férjed, magyarul gyerekkorodban nem kaptál elég szeretetet, visszajelzést.

Nem illetek össze a férjeddel. Csak két választásod van, és sajnos egyik sem a legrózsásabb. Volt anyósom szerint: vagy megszoksz, vagy megszöksz. Kedves volt a vénbanya, máig is az. :))

Köszönöm kedves 82%, így már értem mire gondoltál, nagyon szépen kifejtetted, összefoglaltad.

Mondom én, h ott az apa, mint általában mindannyiunknál...

"Az feltűnik,ha nem tud kiszipolyozni érzelmileg" - itt pontosan hogy érted ezt Kérdező? Már akkor felfigyeltem erre a mondatra, de a mostani hszólásoddal együtt kezd érdekes lenni a férjed "képe". Na meg a vizes poharas példa... :( Tényleg ennyire elhanyagol, de ő meg ennek ellenére igényli a foglalkozást?

Értem. De nem szapulni szeretném/nénk a férjedet (egy ismeretlen embert, meg amúgy sem tartom posztomnak az ítélkezést), hanem segíteni Neked. Nem ismerünk, te sem ismersz minket, de egy közös együtt gondolkozás, tapasztalat megosztás még azoknak is segít, akiknek soha nem volt ilyen problémájuk, és lehet, h ennek a posztnak segítségével nem is lesz.

Szóval most a világegyetem egyensúlyára törekszünk. :))

Írd csak le nyugodtan, ami benned van, itt megteheted.

32-es vagyok.

Akkor nagyon jól eltaláltam, hogy reálos és vezető, bárcsak a lottó is így menne :D Az viszont érdekes, hogy ő meg elvárja a 'seggnyalást'. Mi úgy vagyunk vele, hogy adni sem szeretünk meg kapni se nagyon (romantikát).

Nem vagyok híve a taktikázásoknak, de ha ő kapni szereti és adni nem, akkor egy ideig legyél te is távolságtartó aztán ha felhozza, hogy nem tetszik neki, akkor majd mondhatod neki, hogy te csak annyit adsz, amennyit ő is (vagy esetleg azt is mondhatod, hogy úgy érezted túlságosan nyomulsz). Volt már ilyen exem, mikor leállt a 'babusgatás csap', akkor ő állt neki teperni, mert hiányzott neki. Lehet a férjednek is csak ez kéne, hogy legyen 'miért' meghódítania.