"Otthon ülő" anyukák, ti elvárjátok a férjetektől, hogy segítsen a háztartásban?

Gyerek előtt mi volt?

A gyerek körüli teendőkben mennyire veszi ki a részét?

Igen, elvártam. Akkor is dolgozna, ha a gyerek és én nem lennénk, most nehogy erre hivatkozva takarítsak felnőtt ember után. A gyereknevelés pedig abszolút kétemberes feladat, apára is szüksége van.

Az biztos, hogy ezen ő akkor se fog változtatni, ha te is teljes munkaidőben dolgozol. Te megszakadsz, ő meg urizál.

Az a vicc, hogy pár hónapja nàlunk fordított a felállás. A férjem van itthon, én járok dolgozni. Egy percig se volt kérdés, hogy munka után beszállok-e a házimunkába, vagy ha pihenő napom van, neki is jár-e egy kis extra alvás.

Nálatok is érdemes lenne cserélni egy évre.

Igénytelenség. Idáig akkor sem süllyed az ember, amikor szállást foglal, és tudja, hogy az árban benne van a szobaszerviz, nem hogy ez legyen a mindennapi élet...

De tessék, itt egy perspektíva: nem te tartozol neki, mert jelenleg ő tart el, hanem pont, hogy te hoztál baromi nagy áldozatot azért hogy világra hozd és ellásd a közös gyerekeket.

Te elestél a keresetedtol, és kiszolgáltatottá váltál a gyereketekert, míg ő élheti tovább az életét mintha mi sem történt volna, amit ő túlságosan is kihasznál.

Mondd meg a férjednek hogy baromira ideje felnőni, pláne hogy mostmár apuka is, te pedig nem vagy sem szolga, sem csicska.

Bizony, hogy elvárom. Sőt, azt is elvárom, hogy teljesen jól ellegyen a gyerekkel egymaga, amíg én beülök egy órára a kádba kicsit pihenni, vagy elmegyek itthonról barátnőzni. Most ő is home office-ol, néha igenis rá szoktam szólni, hogy rajta a sor a mosogatógépet ki-bepakolászni, a házimunka esetében meg egyértelműen ki vannak osztva a feladatok. Nálunk vasszigor van, kéremszépen :D

Az a baj, hogy a családot, a gyereket közösen akartuk. A háztartásban is közösen élünk, együtt. Attól még, hogy én most másfajta munkát végzek, nem leszek alacsonyabb rendű tagja a családunknak, hogy az összes ilyen "rabszolgamunkát" automatikusan én végezzem el. Párként, társakként kellünk ide, tudomásul véve, hogy ugyan jelenleg más szerepünk van a családi életben, igenis segítenünk kell egymást, megadva a lehetőséget a pihenésre is, de ehhez viszont az kell, hogy mindketten kivegyük a részünket a jó és a rossz dolgokból is, egyenlően.

Azt meg kikérem magamnak, hogy eltartana. Nem tart el. Egyrészt én is kapom a GYED-et, másrészt meg az nem eltartás, hogy én a közös gyerekünket gondozom. Már a munkánk jelenleg, ennyi. Nem tartozom emiatt semmiféle extra hálával felé, ahogyan ő sem kell, hogy hálás legyen nekem, amiért most szüneteltetem az egyébként nagyon ígéretes karrierem.

Azért vagy Gyeden, mert az Ő gyerekét neveled... hát miféle bunkóság ez, hogy eltart? Ne bacca már meg a kanmajom, hogy lassan az is eltartás amit meg kell tenned azért, hogy család lehessetek...

Az én férjem is ilyen gyíksággal jött, aztán mondtam neki, hogy ha nem tetszik valami, maradhat ő itthon, én meg bemegyek a kis klimatizált irodámba, és pénzt keresek, vagy ha nem akar állandóan itthon maradni, felezzük a hetet... nyilván nem tetszett neki, de mostanra elfogadta, hogy nem háztartási gép vagyok, és az első a gyerek, és nem az, hogy csillogjon a lakás mint salamon golyói. Ha nem tetszik valami megcsinálja. Ennyi.