Hogy kezelitek egy számotokra szép vagy csinos férfi/nő jelenlétét házasságon belül?

A jelenlegi munkahelyemen 2 férfi kollégám van akik jóképűek, de úgy tényleg. Az egyikkel a hello-sziá-n kívül nincs semmilyen kapcsolatom.

A másik férfi, viszont emberileg annyira minősíthetlen számomra, hogy Quasimodónak előbb szülnék 15 gyereket, minthogy mi csak barátságba is kerüljünk.

Azt azért érdemes lábjegyzetbe megjegyezni, hogy nekem a "jóképű" férfiak sosem voltak a gyengéim. Ahhoz, hogy én egy férfiben a férfit lássam, inkább kellenek a belső tulajdonságok. Szóval amikor engem elkezdett vonzani valaki, azt már egy ideje tartó ismeretség után történt meg. Így pl sosem éltem át a "szerelem első látásra" dolgot sem.

Én pedig nem vagyok féltékeny egy szebb, jobb nőre, ha a párom közelében van, neki is ennyi kevés.

Habár házasok nem voltunk, de 10 éves párkapcsolatban én azért kalandoztam el párszor gondolatban.

A kapcsolat mellett a figyelmem mindig megakadt 1-1 férfin és rajtuk is maradt mindig hónapokig.

Fordítva bevallom ez borzasztó szarul esne. Nemtudom miért csináltam, de tényleg mindig csak gondolat szintjén, próbálva legkevésbé "alázni" a páromat ezzel.

Hogy kezeljem. Talán azt mondanám, hogy kellemetlen érzést váltanak ki belőlem, főleg, ha közelednek meg érdeklődnek, mert úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy tudom magamban, hogy semmit nek látok a helyzetben és nem hoz lázba a másik, megalázónak és nevetségesnek érzem magam, hogy akár csak egy kicsit is jópofizok velük. Szóval zavarba jövök és kellemetlenül érzem magam. Inkább kerülöm őket, ha közelednek. Ha nem ránézek az illetőre, megállapítom, hogy nem néz ki rosszul, akárcsak egy nő esetében, aztán vállat vonok és teszem a dolgom tovább. Belőlem egy külső sem csikart ki még önmagában szexuális vonzalmat, ezért nem is igazán hat meg (csak a rossz értelemben), ha vonzó emberekkel vagyok körülvéve. Pedig egy szem nőként dolgozok 30 férfi között (vagyis most nem, de ilyen az iroda összetétele). Munkán kívül kettesben nem szoktam menni egy ellenkező neművel sem szórakozásból, kivéve a régi-régi barátaimat, akiket a párom is ismer. Nem gondolom azt, hogy hatással lenne rám az illető egy ilyen helyzetben, inkább csak az évek alatt rám ragadt, hogy ne tartsam indokoltnak az ilyen helyzeteket és ne is nagyon élvezzem. Automatikusan egy randi jut eszembe róla, ahol nem érzem jól magam a kapcsolatban élő szerepében.

A párom egyáltalán nem féltékeny típus, nekem valahogy belülről jön az undor. Ha két lift lenne és az egyikben egy öreg nő állna, a másikban pedig egy sármos férfi, biztos, hogy a nőt választanám.

Speciel en az a feleseg vagyok, akinel jobban csak Monica Bellucci nezett ki husz eve. De. Azt tudom, hogy barmikor megtortenhetne, hogy ekegedetten hatradolok, es a ferjem egy idosebb, jelentektelen, rossz alaku noben lelki tarsra lel es vele akar elni.

Epp ezert elegedetten hatradolok, igyekszem jo tars lenni, nem feltekenykedem senkire, de ha az elet ugy akarna hozni, en gyakorlatilag szamoltam vele.

Szepseg a sztoriban, nincs jelentosege. Plusz a ferjem se talalna ki soha, pont melyik kollegaira gerjedek, es mennyire hidegen hagynak, akik szerinte huha.

Nekem még az együtt töltött 10 év alatt, amiből 1 éve vagyunk házasok nem jött szembe egy olyan se akiért epedeznem kellett volna. Most vagy az van hogy errefelé nem laknak se jó pasik, se jó nők vagy ez is hozzáállás kérdése mint annyi minden az életben.

Szeretem a férjem, ő is engem. HA látok is egy helyesebb férfit, max nyugtázom hogy szerencsés a genetikája, milyen szimmetrikus az arca, arányos a testalkata stb, nőknél irigykedek is hogy fene essen bele én is kipróbálnám egyszer milyen igazán szépnek lenni, DE önmagában egy csinos pofi, jó test nem tud szexuális izgalmat kelteni bennem, ugyanis ellátjuk egymást a férjemmel testi lelki értelemben. Olyan volt már hogy betegség és elfoglaltság miatt nagyon sokáig nem tudtunk szexelni és egy pasi eszembe juttatta, hogy a férjemet de elkapnám már. :D

De a férjem se nézett meg soha senkit mióta együtt vagyunk rajtam kívül.