Csak én látom ilyen borúsan a CSOK-alapján létrejövő házasságokat?

Én testközelből is látom. Testvérem és a felesége 3 éve házasodtak össze. Idén tavaly júliusban megszületett az első CSOK-os baba, 3 gyerekre vették fel.

Nem azt látom a sógornőmön, hogy annyira fel van dobva a babázástól, nála nagyobb hisztérikát még az életben nem láttam. Viszont közölte, hogy legkésőbb idén nyár elején terhesnek KELL lennie, mert úgy jön ki a 3 gyerek, még "normál korban".

Adok nekik 5 évet és elválnak. Pedig nagyon szerették egymást. De a feleségének nem lenne szabad gyereket vállalnia (pláne nem többet), mert semmi türelme hozzá.

13-as vagyok

Ezekről a babákról beszéltem. Sajnálom őket nagyon. :(

Kérdező 20-as hozzászólására: nagyon pontosan fogalmaztad meg. Így van. Tudod, hányan vannak, akik szakítás HELYETT házasodnak? Képzeld, én is ilyen voltam. Nem igazán szerettük már egymást, de hát párkapcsolatban voltunk, és hát csinálni kell valamit, szakítani meg minek, már a huszonéveink második felében vagyunk, annyi évet beletettünk már ebbe, nehogy már újra kelljen kezdeni a párkeresést... meg a szülők is nyaggatnak. Úgyhogy megkérte a kezem. Én nemet akartam mondani... aztán valahogy mégis igent mondtam. Mert annyira szerettem volna én is menyasszony lenni, akinek mindenki gratulál! Szánalmas, mi? Mégis így volt. És akkor onnantól 1 év folyamatos pörgés, tervezés, szervezés... volt mit csinálni, volt elfoglaltság. Azt viszont ne tudd meg, milyen volt az a nihil, amikor minden lement és vissza is jöttünk a nászútról. Úgy éreztem, hogy mostantól nem jön már SEMMI. Ennyi volt a jó élet. És egyre rosszabb lett. Nem voltam hajlandó abbahagyni a védekezést, mert annyi eszem még akkor is volt, hogy tudjam, hogy ilyen semmilyen sz*r kapcsolatba nem szabad gyereket vállalni. A volt férjem sem talált ebben kivetnivalót. 3 évet bírtunk, még lakást is vettünk, hitellel, meg minden. Aztán nem bírtam tovább és kimondtam, hogy el akarok válni. A férjem nem értette, olyan jól megvoltunk... basszus, akkor már volt olyan, hogy 2 héten keresztül semmit, de tényleg SEMMIT nem beszéltünk, csak köszöntünk reggel meg este...

Hát ennyit ezekről a hirtelen nagyon fontossá vált esküvőkről. Alibi, hogy ne kelljen beismerni, hogy a kapcsolatnak amúgy vége. Nyilván nem az összes ilyen, ne érts félre, én például nemsokára másodjára házasodok, 2 tanús polgári lesz, méghozzá azért, mert jön a gyerek. Nem veszünk fel semmilyen babavárót. Megtanultam a leckét. Házasodni csak boldog, egyenlő párkapcsolatban szabad, nem a kiüresedettben, ahol tulajdonképpen unalomból mennek bele egy gigászi esküvőbe, meg mert menyasszonyok akarnak lenni.

Bocs, egy kicsit hosszú lett, ez most így kijött :)

Nekünk két gyerekünk van, 31 és 32 évesek vagyunk. Tavaly vettünk házat. Rengetegen kérdezték meg, hogy lesz-e harmadik, és akkor ugye felvettük a babavárót, meg a 3 gyerekes csokot. Mikor mondjuk, hogy nem (amúgy anyukája zsebében turkáljon, már nem azért...), szabályosan lehülyéznek, hogy nem éltünk ilyen király lehetőséggel, hát miért nem, két gyerek már megvan, már csak 1 kéne. Amúgy a két meglevő gyerekre felvettük a használt lakásra járó, 1,43 millió forint csokot, mert a mi helyzetünkben ez ugye ingyen pénz volt, de ennyi. Nem vállalunk be többet, a hitelt se kértük, sima piaci lakáshitelünk van. Nem akarunk harmadik gyereket különböző okokból (főként egészségügyi, mert sajnos problémás terhességeim voltak), nem fogjuk a pénzért bevállalni. Tök jó lenne most muszájból szülni még egyet, mert aláírtuk, és rettegni, hogy vajon most lesz-e nagyobb baj... A pénzért.

A házassággal minket nem csesztetnek, mert 6 éve összeházasodtunk, de azért igen, hogy miért nem használjuk ki a lehetőséget, és vállalunk harmadikat. Ennyire hülyék az emberek.