Mi a véleményetek a házasságig tartó ártatlanságról?

Már ezerszer kérdezted és akkor sem tetszett a válasz...

36 éves vagyok és soha nem fogok házasodni, mrt élettársi kapcsolatban élek. Akkor most szűznek kéne lennem életem végéig? Ez hatalmas butaság!

Kicsit be akadt ma a lemez igaz?

Az a véleményem, hogy addig oké volt elvben is meg gyakorlatban is, amíg átlagosan 14-19 évesen házasodtak a fiatalok. Akiket ismerek, hogy szüzen házasodtak, ők is 20-21 évesen járultak oltár elé, olyan fél év járogatás után (vallásosak, egyből utána már jött is az első baba). Amennyiben ennél későbbi korban tervezi az ember a házasságot (manapság már inkább 30+ az átlagéletkor), úgy teljesen baromságnak és kifejezetten károsnak gondolom, testileg is és lelkileg is. Nem kell tinikortól kezdve kéthetente váltogatni a partnereket, lehet az embernek több tartós, intim kapcsolata élete folyamán, amik több évig tartanak, de nem is kell rögtön az első szembejövő "nagy szerelemmel" összeházasodni. Én borzasztónagyon szerelmes voltam 17 évesen, azt hittem ő lesz az első és az igazi örökkön-örökké, de aztán kiderült, hogy mégsem. Ha valaki nem vallásos (én nem vagyok az), akkor simán lehet, hogy sok évig várt valakire, akivel gyorsan összeházasodott, mert nem bírtak már magukkal, és aztán végül ugyanúgy csalódik és ugyanúgy hoppon marad, mint amikor csak simán járnak, cserébe mennyivel rosszabb már azt mondani 27 évesen, hogy válunk a férjemmel, viszem a két gyereket, mint 17 évesen azt mondani, hogy "ezek szerint mégsem ő volt az igazi".

Semmi értelme. Nem lesztek többek tőle, a kapcsolathoz sem ad semmit. Amikor kiderül, hogy nem passzoltok, akkor meg örök csalódottság.

Nadrágot sem veszek meg úgy hogy nem próbálom fel előtte, pedig azt csak 1-2 évig hordom.

Figyelj, ha viccet mesélsz, legalább egy rabbi legyen már benne....

Az, hogy ennél nagyobb hülyeséget nem nagyon lehet elkövetni.