Az öcsémet teljesen tönkreteszi a felesége, és nagyon aggódunk érte, de ő nem akar “hétvégi apuka” lenni, ezért nem akar válni. Mit tegyünk?

Röviden összefoglalva annyit kell tudni az öcsémről, hogy mindig is végtelenül segítőkész és önzetlen ember volt, és ez most sem változott. 5 év után összeházasodtak a barátnőjével, aki egy nagyon makacs és nagyon nagyszájú, határozott nő. Alapvetően sosem volt olyan nagy gond velük az esküvő előtt, néha összekaptak, de ez normális kereteken belül történt. 2018 augusztusban összeházasodtak, amikor a feleség már 3 hónapos terhes volt, aztán jött a baba.

Azóta változott meg minden. A terhesség előtt lett az öcsémnek új munkahelye, ahol azóta is dolgozik.

2019 novemberben derült fény arra, hogy az öcsém állandó fáradtságának nem az az oka, hogy kifárasztja a munka és a kisbaba, hanem az, hogy emellett minden kinti és benti házimunkát ő csinál. Kertes házban laknak, van egy kutyájuk. A takarítást, mosást is ő végzi, illetve megfőz 2-3 naponta előre, hogy legyen otthon kaja. Mellette pedig dolgozni jár, bevásárolni, Nem tudom, hogy a kisbabával pontosan mennyit törődik a feleség, annyit tudok, hogy amikor nem apuka foglalkozik vele, akkor az anyós van ott és segít.

Ne értsetek félre, ez nem tipikusan az a kérdés, amiben mindenáron a sógornőmet akarom rossznak kihozni, higgyétek el, hogy nagyon körbejártam már a témát, és tesómat is kérdeztem, aki legutóbb is a könnyeivel küszködve mesélte, hogy majd meghal, annyira fáradt és hogy mennyire felbosszantja, amikor 12 óra munka után arra ér haza, hogy a felesége és az anyós ott ül a szemétdomb tetején, mint a kiskakas, a feleség az utolsó adag kaját megetette az anyóssal és neki még úgy kell vacsorát készítenie. Persze, jó dolog az önállóság és lehet én vagyok a hülye, hogy nekem 22 év házasság és 2 gyerek után sem teher egy tál meleg étellel várni este a páromat.

Ami még pluszban zavar, hogy szerintem az öcsém mostanában iszik is. Karácsonykor is be volt rúgva, pedig ő sosem ivott. Cigizik is már, stresszes, nagyon-nagyon féltem.

Imádja a kisfiát, ő minden boldogsága, emiatt sem akarna elválni, mert a felesége képes lenne ellene nevelni, és azt nem akarja, meg attól is fél, hogy hétvégi apuka lenne.

Teljesen tanácstalan vagyok. Tudom, hogy nem szabadna ennyire beleütnöm az orrom, de bele kell, mert az egyetlen testvéremről van szó, aki éppen a lefelé vezető út felé tart, és már nem az a boldog ember, aki eddig 36 éven át volt. Szerintem fél az egyedülléttől is, fél a sarkára állni. El sem tudom képzelni, mik történnek még, amiről nem tudok.

Ma is voltam náluk, mostantól gyakrabban fogok járni, és besegíteni ahogy tudok (bár ebből már volt ajtócsapkodás, a feleségének nem tetszett, hogy javasoltam ne dohányozzon bent a lakásban és amikor egyszer elmosogattam a 2 napos koszos edényeket...)

Valaki aki volt már hasonló helyzetben, tudna segíteni? Vagy én túlzom el? Mit csináljak??