Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » Ti adnátok neki még egy esélyt?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Ti adnátok neki még egy esélyt?

Figyelt kérdés

Hosszú sztori röviden: 8 éve együtt, ebből 1 éve házasok.

Esküvő után fél évvel a férjem beijedt, rátört valamiféle kapuzárási pánikra hajazó dolog. Párterápiára menni nem akart, pedig többször kértem, de azt mondta, nem akar pszichológust, ő nem bolond. Hiába kérdeztem, mi a baj, nem tudta rendesen elmagyarázni, azt mondta, egyszerűen úgy érzi az esküvő óta, hogy nincs elég tere, és rettenetesen ijesztő számára azt a gondolat, hogy ez már örökre így marad. Ijesztő belegondolnia, hogy a házasság egy végleges dolog, hogy mióta összeházasodtunk, azóta mindenki a gyerek témával nyaggatja, és ettől bezártság érzése van, ő erre még nem áll készen, meg hogy ez az egész helyzet szinte fojtogatja.

Egy barátja, akinek amúgy állítása szerint szintén szar volt a párkapcsolata, szintén elkezdte buzdítani, hogy egyáltalán nem normális, hogy a férjem esküvő után fél évvel ezt érzi, ez a házasság így tutira nem jó, úgyhogy nincs más hátra, ki kell lépni belőle.

Így, hogy a párterápiától elzárkózott, nekem sem nagyon volt több ötletem, hogy mégis hogyan tudnánk ebből kimászni, így végül 2 hónap nyűglődés után megbeszéltük, hogy ha ennyire nem érzi jól magát, akkor váljunk el. Bár nem értettem, hogy 8 évig semmi baja nem volt, az esküvőtől mégis mi változott meg benne, de hallottam ilyet másnál is, beletörődtem. Kényszeríteni nem fogom, hogy benne maradjon egy olyan kapcsolatban, amiben nem érzi jól magát.


Az 2 hónapos otthoni nyűglődés közben ő elkezdett közelebb kerülni egy hölgy ismerőséhez is, akivel akkoriban sokat lelkiztek, mivel mindkettejüknek gondjai voltak otthon.


Miután mi megbeszéltük, hogy elválunk, rá nem sokkal a hölgy ismerős is borította az asztalt otthon a saját vőlegényénél, és elköltözött tőle, aztán miután én is elköltöztem otthonról, ő szépen összejött a férjemmel. A románcuk alig 1-2 hétig tartott, mikor a férjem már sírva jött utánam, hogy úristen, mekkora ökörséget csinált, és kért, hogy ne váljunk el. Kipenderítette a nőt, és most foggal-körömmel kapar utánam. Kért, hogy költözzek haza hozzá, azt mondta, ha kell, le is térdel elém, akár mindenki előtt és úgy kér bocsánatot, csak adjak neki egy esélyt és hozzuk helyre ezt a házasságot, mert ő nem akar elveszíteni. Azt mondta, nem tudja, mi volt ez nála, az esküvőtől egyszerűen bepánikolt, de amikor elköltöztem, és nem voltam vele, még jobban megijedt.

A másik nő miatt nagyon haragszom. Oda a bizalmam.

Azt mondta, tudja, de azon lesz, hogy helyreállítsa a bizalmamat. Nem csalt meg, hiszen megbeszéltük, hogy elválunk és épp külön is éltünk, mikor ezzel a nővel együtt volt. Azt mondta, rettenetesen megbánta, viszont szeretné, ha megérteném, hogy neki valahol ez a tapasztalat is kellett ahhoz, hogy értékelni tudja a házasságunkat, hogy mellettem mennyivel boldogabb volt a problémáink ellenére is, és ez a pár hetes kapcsolat ráébresztette, hogy más nő soha nem érhet fel hozzám, és hogy igenis velem szeretne megöregedni.


Kértem tőle egy kis időt, hogy végiggondoljam a dolgokat, de tanácstalan vagyok, és nem is nagyon tudom, kitől kérhetnék objektív véleményt. Édesanyám már nem él sajnos, így őt nem tudom megkérdezni. Apukám szerint viszont emberek vagyunk, mindannyian tévedhetünk és követünk el hibákat, de ha valaki ebből képes tanulni és belátni, hogy a múltban nagyon rossz döntést hozott, akkor megérdemel egy második esélyt, hogy megpróbálhassa helyrehozni, amit elrontott.


Őrlődöm, mert szeretem, de érthető módon eléggé megrendült a bizalmam.

A férjem azt mondta, ő nem kér tőlem semmi mást, csak időt. Adjak neki időt, hogy bizonyíthasson és megmutathassa, hogy tényleg komolyan gondolja velem. Azt mondta, nem kéri, hogy higgyek neki, mert tudja, hogy ezt most nem kérheti, ezért csak adjak egy kis időt a számára, és ő mindent meg fog tenni, és meg fogom látni, hogy komolyan gondolja.


Volt valaki hasonló helyzetben? Ti mit tettetek? Szerintetek is megérdemel mindenki egy második esélyt, vagy lapát?


Közös gyerek nincs, csak közös ház, közös lakáshitel (bár nyilván ez érdekel most a legkevésbé), meg 8 szép közös év. Ez az első (és állítása szerint egyben az utolsó) ilyen botlása, korábban soha nem tett semmi hasonlót, mindig a tenyerén hordott. Esküvő után jött elő ez az egész, de állítása szerint ezt a kapuzárási pánikos részét is le tudta magában rendezni.



2019. dec. 13. 10:49
1 2 3
 21/30 anonim ***** válasza:
100%

A kérdés olvasása után elsőre rávágtam, hogy megbocsátanék, viszont kicsit végig gondolva a dolgokat, nem bocsátanék meg. Egy felnőtt ember, aki elvileg tudatában van annak, hogy bepánikol, mindent megtesz azért, hogy a helyzet jobb legyen. De terápia helyett ő inkább csapot-papot otthagyva ment egy másik nőhöz és miután ott kiderült, hogy az új punci pár hét után már nem is olyan új, mászott vissza hozzád. Mennyi ilyen van, a pasik 99‰-ka ezt csinálja ilyen helyzetekben. Ez nem pasigyűlölő mondat volt, mert amúgy a nők is. Gondoljunk bele, mi lesz, ha 1 év múlva terhes leszel? Ugyanez. Ha újra is kezditek, te nem leszel már boldog. És tök jogosan. Még megérdemelt volna egy esélyt, ha nem lett volna másik nő, de ha nem lett volna, nem hozzá rohan, hanem talán meg akarta volna beszélni, de ő elrohant az izgalmas punci reményében, magyarul szerintem hiába nem csalt meg vele a válás megbeszéléséig, pontosan tudta, hogy várni fogja a nő. Mert azt ne mond, hogy miután ti megbeszéltétek, hogy elváltok, utána jött rá, hogy a nő a világon van...

Amúgy meg én is járok pszichológushoz régi feldolgozatlan traumák miatt, biztos én is bolond vagyok akkor, kössz az idióta volt férjed nevében is.

Szerintem lapát.

2019. dec. 13. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/30 anonim ***** válasza:
86%
Amúgy meg most lenne ideje egy párterápiának. Ha hazudik, a terapeutánál ki fog derülni. Én ezt tenném.
2019. dec. 13. 15:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/30 anonim ***** válasza:
100%

Èn azèrt nem tartom mindegynek, hogy mièrt is akart elválni.

Igaz, megtehette volna házasság mellett is, de lehet, hogy tènyleg volt ennyi gerince, vagy a nő nem akart ilyenbe bele menni. Lehet az sem teljesen igaz, hogy ő hajította a nőt.

Pont ezèrt is innentől kezdve nem lehet megbízni benne semmilyen szinten. Marhára szerethet, ha az volt neki az első, hogy másik nő karjaiba szaladjon.

Már a nő nèlkül is elèg gáz lenne ez a helyzet, de így, hogy ő igazából rohant egyből másik nőhöz, aztán utána egyből vissza hozzád, így teljesen kuka.

2019. dec. 13. 16:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/30 anonim ***** válasza:
100%

Ez vicc. Egy házasság nem halálos ítélet, abból is ki lehet lépni. Mitől félt?

Amúgy tutira a nő dobta és rájött, hogy hoppá nincs nuni!

2019. dec. 13. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/30 anonim ***** válasza:
100%

Dehogy adnèk esèlyt. Mondjuk nem is vagyok olyan naív, hogy ne egyen ezt a sok baromságot a fèlelmeiről. Lehúzták egymással 7 èvet, aztán csupán egy házassági anyakönyvi kivonat miatt hirtelen bepánikol? 😁 Hagyjuk már. Marha nagy valóságalapja van. Azèrt egy válás nagy döntès, ilyet nem hoz még az ember egy kis kètsègtől ilyen rövid idő alatt. Ès az tök vèletlen, hogy pont akkor lett új nő is a kèpbe mi? Na hogyne.

Fogadni mernèk, hogy eleve az új P*na miatt lettèl dobva, ès gyanús, hogy nem is ő penderítette a nőt, hanem inkább fordítva. Aztán ott találta magát 2 szèk közt a pad alatt, az meg úgy már nem buli. Aztán ment neked előadni a nagy sirámot, hátha mèg menthető valami.

Ne legyèl naív, nem kell ám bevenni minden jól csengő sztorit.

2019. dec. 13. 21:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/30 anonim ***** válasza:
100%
Utolsóval egyet értek. Te egy nagyon naiv lány vagy úgy látom. Eldobott, 8 évet... Ha megint talál majd egy új nőt megint lelép... Aztán vagy össze jön neki, vagy megint visszakönyörgi magát...
2019. dec. 13. 23:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/30 Andi80018 ***** válasza:
100%
Szerintem is úgy áll a helyzet, hogy a csajjal nem jött össze úgy a dolog, ahogy ő azt elképzelte. Egyértelmű, visszatáncolna a biztoshoz, kihasználva, hogy tudja, te szereted, előadván ezt a pánik dumát. Illetve azért is menne vissza, mert olyan hosszú ideig voltatok együtt, hogy egyszerűen megijedt attól, hogy önállóan kell élnie, nőt szereznie, megszokta, hogy ott vagy neki mindig. Aki ilyen labilis, még rosszabb lesz, ha gyereket szülsz neki. Egyszerűen nem lehet az ilyen instabil emberre alapozni. Utána meg azt találja ki, hogy jaj, nem tudtam, hogy ilyen a gyereknevelés, nem bírom, váljunk el. :-)
2019. dec. 13. 23:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/30 anonim ***** válasza:
100%

Most szépen megbocsátasz, egy ideig teper, újra elkezdesz bízni benne. Pár év, jön a baba, majd megint bepánikol, és otthagy terhesen, vagy pár hetes gyerekkel. Nagyon vidám lesz. Kell ez neked? Vagy csak simán megint jön majd egy nő, aki izgi, új, meg "lelkitárs", és majd megint nem bírja a "bezártságot", és válni akar, másnap persze már az új nővel hentereg.

Ez az ember 33 éves. Ha ennyi idő alatt nem nőtt fel, és nem képes felelősséget vállalni, már nem is fog. Kéne a a francnak, ez olyan szintű bizalomvesztés lenne nekem, hogy egy szavát se hinném el soha többé, ha fejreáll sem.

31N

2019. dec. 14. 09:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/30 anonim ***** válasza:
0%
Én is így érezném, szerintem mindenki így érez, még a nők is, akik pedig általában kiprovokálják a házasságot. Ha ő sem szerelemből nősült, és nem ő akarta a házasságot, hanem inkább te, akkor nem csoda, hogy így érez, ráadásul ott a hitel. Az lenne a legjobb, ha mégis őt akarod férjednek, hogy adjál neki egy-két évet, addig költözzön vissza a szüleihez, viszont téged is látogathatna, legyen minden úgy, mint házasságkötésetek előtt volt, hogy ő akarjon újból összejönni veled.
2019. dec. 14. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/30 A kérdező kommentje:

Sziasztok!


Feltételesen bár, de a férjem végül kapott tőlem egyetlen egy utolsó esélyt arra, hogy bizonyíthasson. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, tényleg rengeteget őrlődtem, de végül nagy nehezen arra jutottam, hogy ha nem adok magunknak legalább egy lehetőséget arra, hogy valahogy megpróbáljuk helyrehozni, ami félresiklott köztünk, akkor sosem lennék igazán nyugodt, mert örökre bennem maradna az érzés, hogy "Mi lett volna, ha..."

Így legalább nyugodt lehet a lelkiismeretem, és bárhogy is alakul később, nyugodt szívvel elmondhatom, hogy én megpróbáltam. Ha nem sikerül helyrehoznunk a dolgokat, úgyis elválnak útjaink, de így legalább soha senki nem mondhatja majd, hogy meg sem próbáltam, hogy még esélyt sem adtam magunknak, vagy hogy azonnal eldobtam, ami elromlott, anélkül, hogy egyáltalán a lehetőségét megadtam volna annak, hogy megpróbáljuk esetleg közösen megjavítani.


Köszönöm szépen a tanácsaitokat, és hogy egyáltalán meghallgattáttok a problémámat. A döntésemmel természetesen nem kell egyetérteni, abszolút elfogadom, ha valaki itt esetleg nem így döntött volna, ahogy én, de a szívemre hallgattam és az én döntésem ez lett. Még egyszer köszönöm annak, aki írt, és mindenkinek boldog, békés, szeretettel teli karácsonyi ünnepeket kívánok! :)

2019. dec. 23. 10:20
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!