Mi a célotok a gyermekvállalással?

Nekem az, hogy adjak a világnak egy egészséges, gondolkodni és alkotni képes, sikeres felnőttet és a magam részéről megmutassam, hogy hogyan kell normálisan gyereket nevelni és életnek ereszteni. Hogy megmutassam, hogy lehet ezt normálisan és megtanítsam azokra a dolgokra, amit én tudok és bárcsak előbb tudtam volna, kicsiként, hogy felnőtt koromra már profi legyek benne. Alapvetően nem akarok az a versenyző szülő lenni, aki megdorgálja a gyerekét az első kudarcnál. Viszont szeretném megmutatni, hogy képes vagyok egy jól működő gyereket felnevelni, látni akarom az arcán a mosolyt, ahogy örül azoknak a dolgoknak, amiknek én is örültem és hálás azokért a dolgokért, amit én sosem kaptam meg. És szeretnék egy vagány anyuka lenni, aki a gyerekének szinte haverja is.

Alapvetően nem saját babában gondolkozom, hanem örökbefogadáson. Ismerem a hátrányait és buktatóit, de ez mindkét oldalról szerencsésebb az én esetemben. Szeretnék reményt adni egy kisgyereknek a normális életre, szakmát és otthont adni a kezébe, valamint egy normális szülőpárost, akihez bármikor fordulhat, sosem hagyják cserben.

Annyi elhanyagolt, elkallódott, a világba egy bőrönddel, vagyon nélkül kilökött ember él, akinek állítólag vannak szülei, egyébként meg csak sajnálni tudom őket. Meg akarom mutatni, milyen egy felelősségteljes szülő és mire képes egy normális család. És fel akarom készíteni az életre és nyugodt lelkiismerettel elindítani az útján.

Ha úgy tetszik, akkor ez egy projekt is számomra. Tudom, nem annyira szentimentális, mint az indulattal szülő anyukák sóhajtozása, akik a férje akarata ellenére albérletbe szülnek random gyerekeket, de őket őszintén szólva lenézem. A gyerekemet én is szeretni, imádni fogom, mint mindent és mindenkit, aki átlép a küszöbünkön, de alapvetően az eszem vezet egy ilyen helyzetbe, nem a hormonjaim: tudom, mit vállalok, tudom, hogy piszoknehéz lesz és tudom az árát eszmei és vagyoni értelemben.