Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért fogadják el nehezen az emberek, hogy nem minden házaspár akar gyereket?
Már kívülről ismerem a szokásos érvrendszert, annyiszor megkaptam mindet a "tapintatos" ismerősöktől, barátoktól és rokonoktól:
1. Nem is tudjátok, milyen örömöktől fosztjátok meg magatokat. Azok az édes kis kezecskék, talpacskák, milyen öröm, amikor egy induló kis élet első megnyilvánulásait megfigyelheted, amikor közelről láthatod a bontakozó értelem működését!
2. Nem tudom, mire számítasz, de azt jó, ha már most eszedbe vésed, hogy öregkorodban így senki nem lesz, aki egy pohár vizet nyújtson neked, ha majd kiszolgáltatottan, tehetetlenül fekszel egy kórházi ágyon. Ki más látogatná az embert, mint a gyermekei? Ők visznek be ételt, pizsamát, ők enyhítik a kórházi tartózkodás unalmát.
3. Majd, mikor egyedül maradsz öregkorodban, hiszen egy házaspár tagjai nem egyszerre szoktak meghalni, valamelyikőtök egyedül fog maradni, akkor hogy fogod érezni magad karácsonykor egyedül? Ha lenne gyereked, mehetnél hozzá és a családjához karácsonyozni.
lehet meredek lesz, amit mondok, de minek szüljön az ember a halálnak?
valójában a halálnak szül mindenki, nem az életnek.
mert csak az hal meg, aki egyszer már megszületett.
mi értelme kínok között kihordani, megszülni, rengeteg pénzből, stresszel, munkával felnevelni egy gyereket, aki néhány évtizeden belül meghal rákban, baleset, öngyilkosság, gyilkosság, természeti katasztrófa vagy végelgyengülés következtében?
a vége úgyis az: meghalunk.
semmi és senki nem garantálja, hogy annak a gyereknek jó, tartalmas, szép, nyugost, szerencsés élete lesz.
iszonyú sok fájdalom, csalódás, kudarc, gályázás is lehet és van benne, sokaknál aránytalanul nagy.
ha tehetnék róla, én inkább meg sem születtem volna.
nem érezném azt, h. bármit kihagytam.
ha egy mérleg tesszük, mi vár ránk az út végéig: betegségek, szenvedés, magány, bármi hasonló, és mennyi öröm ér, nem vagyok benne biztos, hogy a jóból van mindenkinél több, vagy hogy a mérleg nyelve egyensúlyban van.
egyszerűen nem tartom az életet, ezt a világot olyan értéknek, amit én tovább akarnék adni, ami miatt szaporodhatnékom támadna.
szerintem túlmisztifikálják sokan ezt az élet-dolgot, meg hogy legyünk irtó hálásak, h. élünk.
van akinek olyan szerencsétlen és fájdalmas az élete, h. örömmel lemondana róla.
minek gyereket erre a világra hozni?! semmi értelme!
lehet, h. nihilista vagyok, de csak azt írtam amit őszintén gondolok.
Engem nem zavar, hogy nem akartok, az én gyermekem autista lett és a sok öröm mellett sok a szívás is vele.
Csak azt sajnálom, hogy már a ti szüleitek nem gondolkodtak így mint ti...
Persze, ha te szívsz, szívjon más is?
Dögöljön meg a szomszéd tehene is?
Ha meg a szülei így gondolkodnának, akkor nekik böfögnél következetlen beszólásokat. S talánolvass vissza: vannak páran, akik sajnálják, hogy nem így gondolkoztak a szüleik... (az öngyilkosoknak gondolom hasonló okosságokat mondanak a másik oldalról...)
Barnabas333
Legjobb bizonyíték vagy Isten létezésére. A benned lévő gonoszság és rosszindulat méltó büntetése, hogy hibás gyereket adott neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!