Ki hogyan élte meg hogy esküvő után nem tudott elmenni nászútra mert sajnos nem maradott sok pénze?

Fogjátok a nászajándékpénzt, megszámoljátok, felmentek egy lastminute oldalra és kerestek egy isztambuli utat olcsón.

Ha úgy sem fér bele, megnézitek az összes fapadost, melyik visz el oda olcsóbban. Aztán foglaltok egy apartmant vagy hotelszobát.

Ha még így sem fér bele, akkor utószezonra keresgéltek. Ki mondja, hogy esküvő után 2 nappal menni kell? Ha Isztambul az álom, el kell jutni.

A násznépnek meg meg lehet mondani, hogy nászútra gyűjtötök.

Én pl rosszul vagyok a pénzkérős versikéktől meg hasonlóktól, de aki megkérdez, megmondanám neki, hogy legjobban annak örülnék.

Közepes esküvőnk volt, de a nászajándék pénzből el tudtunk menni egy elég komoly nászútra. Nem bántam meg, életem legmaradandóbb élménye volt.

(Saját otthon addigra már volt, igaz, kicsi, régi, de valamennyire kipofoztuk addigra valamennyire már kipofoztuk megtakarításokból.)

Ilyen kérdéseket felesleges kiírni, úgyis mindenki azt szajkózza majd, hogy amit ő csinált az a jó. Aki nem ment nászútra, az a lakás önerőről magyaráz, aki ment, az azt mondja hogy nem azon a párszázezer forinton múlik a világ... Magyarán bármit is csinálsz, nem lehet elrontani.

Mivel neked ennyire nagy álmod ez, és irigykedsz is másokra, szerintem menjetek nászútra. A nászajándékból általában kijön egy utazás.