Ti elérzékenyültetek az esküvőtökön?

Én minden esküvőn egy kicsit elérzékenyülök, meg picit törölgetem a szemem, de a sajátomon valahogy nem. Mondjuk csak egy rövid polgári volt, de a tesóm például kicsit megkönnyezte (igaz, ő meg terhes volt, lehet, a hormonok :)) "Benne lenni" valahohgy más volt, mint amikor csak néző voltam.

Én is sírok az esküvőkön. A barátommal beszéltük is, hogy biztos sírni fogunk mindketten. :D tartok is tőle kicsit.

Egyikünk sem sírt. Én mérges voltam mert hiába beleáldoztam rengeteg időt a szervezésbe, mégsem úgy jött össze semmi. Valahogy nem így képzeltem el életem "legszebb" napját..

Én nem érzékenyültem el, a férjem sem. Sem a polgárin, sem a templomin. Előtte sokszor elképzeltem a nagy pillanatot, ahogy bevonulunk a választott zenére. Ettől a gondolattól mindig úgy meghatódtam, hogy biztos voltam benne, hogy végigsírom a szertartást. Ehhez képest nem történt semmi. Akkor valahogy nem éltem át olyan mélyen a pillanatot. Az anyakönyvvezetőnek volt egy mondata, ami nagyon megmaradt mindkettőnkben, de akkor sem érzékenyültünk el. Viszont gyakorlatilag minden vendég úgy sírt, mint a záporeső. Imádom az esküvőket, másokén mindig sírok, érdekes, hogy a sajátomon nem. Nekem az volt igazán megható, amikor tényleg elérzékenyültem, amikor az eljegyzés után bementünk az okmányirodába, és sorszámot húztunk. Lehet, hülyén hangzik, de én akkor éreztem, hogy ennek súlya van, döntöttünk és innen kezdve hivatalosan is összetartozunk.