Mennyi pénzt illene adni az esküvőre?

Nos, mi is kifejezetten pénz kértünk. A legnagyobb barátnőm viszont anyagi csődbe került abban az időszakban; így 0 Ft adott. Pont nem érdekelt, örültem, hogy ott van! :))) Azóta is bármikor számíthatunk egymásra. Ezt gondold át és ennek megfelelően dönts! Ja és mi is foglaltunk szállást, fizettem a sminkjét is, mert ő volt a tanúm.

Azért egy 20-ast minimum adni kell fejenként.

Nekünk jövőre lesz az esküvőnk, és mi is pénzt kértünk. Nászajándékot nem, mert a háztartásunk komplett, nincs szükségünk semmire. de mi tisztáztuk a családdal és barátokkal, hogy mindenki annyit adjon, amennyit rá tud szánni, nem kell, hogy anyagi csődbe menjen bárki is az esküvő miatt. Az esküvői költségeket teljes egészében mi álljuk, lány- és legénybúcsú nem lesz. Szerintem az lényegtelen hogy ki mennyit ad, viszont ha a pár kifejezetten pénzt kér, akkor kellemetlen odaállítani valamilyen tárgyi, akár személyes ajándékkal is.

Olyan gusztustalan penzt kunyeralni, csakmert te eskuvot akartal.. soha nem lett volna pofam igy bekozolni, hogy mar bocs, de ne ajandekot hozz hanem penzt KERUNK. Aki nem tud egy eskuvot finanszirozni, az huzzon el hetkoznap, ingyen van! Sok fillerb*szo hercegno.

Többen leírták már a véleményemet és a személyes tapasztalatomat, a 10-es válaszoló lényegében teljesen összefoglalta ugyanazt, amit én akartam írni. A mi esküvőnk 7 éve volt, fogalmam sincs, mennyi pénzt kaptunk és kitől, úgy emlékszem, végül egy kis pluszban jöttünk ki, de ez lényegtelen, mert úgy számoltuk a költségeket, mintha nem kapnánk pénzt egyáltalán. Úgy voltunk vele, hogy mi vagyunk a vendéglátók, nekünk kell állni a költségeket. Szerencsére a vágyak és a lehetőségek találkoztak, szűk körű, kis esküvőt szerettünk volna, nem mulatást, inkább meghitt, oldott hangulatot, ez áll hozzánk közel. Költségvetést készítettünk előre, mi a terv és mi a keret. Mivel kevés embert hívtunk meg, mert csak igazán közel állókat akartunk, belefért egy nívós hely. Mi nem mondtuk direktben, hogy pénzt kérünk, de aki rákérdezett, annak azt mondtuk, inkább pénz legyen, mert egy felszerelt háztartásunk van (2 éve együtt éltünk), de alapvetően rábíztuk a döntést a vendégekre. Ismernek minket, a körülményeinket, az ízlésünknek, a saját helyzetüket. Volt olyan a családban, aki még a szüleivel élt, eszünkbe se jutott, hogy külön ad bármit, épp, hogy elkezdett dolgozni. De hozott egy tányérkészletet, aminek nagyon örültünk, pedig volt elég. Meghatott minket a gesztus. A testvérem kísérőjétől egy egyszerű fűszertartó készletet kaptunk, a mai napig használjuk és szeretettel gondolunk rá. Mindenki kedves sorokat írt nekünk üdvözlő lapokra, ezeknek örültünk legjobban, a mai napig elővesszük őket. Olyanok is küldtek egy-egy lapot, képkeretet, apróságot, akiket nem hívtunk meg. A szűkebb-tágabb baráti-ismerősi kör tudta, hogy csak a legszűkebb család lesz jelen, mert ez nekünk egy intim esemény, senkiben fel sem merült, hogy ne így legyen, mert ismernek minket. Mégis adtak egy-egy apróságot, pár személyes sort, mindenhonnan a szeretetet éreztük és hogy velünk örülnek. Ez a lényeg a te esetedben is, bármekkora lagziról van szó. Később ezek az emlékek, ezek a szavak maradnak meg, ezek számítanak igazán és a közös pillanatok.

*muszáj*