Barátnőm helyett nővérem a tanúm?

Nézetem szerint (de én nem Te vagyok) a tanú személye eléggé lényegtelen. Ha már elmondtad a barátnődnek és felkéred rá, akkor most ne mondjad el, hiszen akkor az esküvődről is távol kellene tartanod s jönne az örök harag...

F.

1. Vagyok

Egyébként én is menyasszony vagyok, szeptemberben lesz az esküvőnk. Azért írom ezt le és az őszinteség fontosságát, mert bár nekem nem ez volt a probléma, de muszáj megoldani a kellemeglen szitukat és nem érdemes a hazugságba belebonyolodni:)

Nekem az egyik koszorúslányom kezdett a nyakamra nőni a folytonos okoskodással (tényleg már okoskodás volt és nen tanács). Ami nekem tetszett azt azonnal 90%-ban lemondta, helyette az ő ötletét istenitette. Mikor elegem lett, a következő szitukor azt mondtam neki, hogy "majd a saját esküvődön így lesz ahogy te akarod". Leültem vele és elmondtam neki, hogy nekem nem erre van szükségem, hogy folyton kritizálódjon, hanem hogy segítsen. Ha neki ez így nem felel meg, akkor nyugodtan visszamondhatja.

Azt írtad, hogy félsz, hogy elveszíted. Őszintén szólva szerintem ezzel a lépéssel te távolítanád el őt magadtól. Miben merül ki az eltávolodás? Kevesebbszer beszéltek/találkoztok? Nincsenek közös témák? Már nem vágysz a társaságára?

Szerintem a barátság is hasonlóan egy párkapcsolathoz törődést, és energiát igényel. Van, hogy kevésbé érzitek, máskor jobban egy hullámhosszon vagytok.

Neked kell érezni, de ha úgy gondolod, hogy az eltávolodás egy végleges dolog, akkor mond el neki, hogy mit érzel, és vezesd szépen fel, hogy emiatt inkább a nővérednek adnád ez a szerepet. Én mindig azt tapasztalom, hogy az őszinteség az, ami legjobban meg tudja oldani a problémákat.