Írnátok olyan idézeteket, amit esküvői meghívóra lehetne írni?

nekem ez tetszik és ezt szeretném majd az enyémre (mert ez a mi számunk-vagyis a kezdő sorai):

Amíg tart ez az élet,

addig nem félek

Mert megtaláltalak Téged,

s ha nem bánod,akkor én végleg itt maradok.

/Dobrády Ákos-Fekete gyémánt/

Vagy ez:

Te vagy a kezdet, és te vagy a vég,

Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég,

Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél,

Mindig velem legyél!

/Sing sing: Mindig/

"Ekkor így szólt a királyfi:

Te az enyém, én a tiéd,

mától fogva senki ember fia

el nem választ bennünket egymástól."

(Magyar népmesék)

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,

Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,

És sok-sok önzetlen szeretetet."

(Goethe)

"Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.

Egyetlen leszel számomra a világon, és én is

Egyetlen leszek a te számodra.

Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű:

Jól csak a szívével lát az ember.

Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

(A. de Saint-Exuppéry)

"Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon."

(Goethe)

"Hogyha szeretsz, add a kezed.

És ne kérdezd, hogy ki vezet,

És ne kérdezd, hogy hová megyünk,

Csak azt kívánd, örökre együtt legyünk."

(Love Story)

"Valakit szeretni annyit jelent,

mint egyedül gyönyörködni olyan csodákban,

amely mindenki más számára láthatatlan."

(F. Mauriac)

Amikor megszólal az orgona zenéje,

Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,

Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze.

Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre,

Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,

Melyet vissza soha nem kérek.

Szeress egy életen át,

úgy, mint én téged,

Akkor is ha megöregszünk,

És akkor is, ha már nem élek.

(Ady Endre)

Mi nem hirdetjük

Fennen, hangos szóval,

Csak te, csak én, örökké

és holtodiglan.

Mi megpróbálunk

csendben boldogok lenni,

lelkünk mélyén

őszintén, igazán

szeretni."

(Stendhal)

Jó érezni, hogy szeretlek.

Nagyon és egyre jobban,

Ott bujkálni két szemedben,

Rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid már

szemeimben élnek és néznek,

S érezni azt, ha szép, veled szép

És csak veled teljes az élet.

Illyés Gyula

“Az élet csak egy jót ad nekünk:

Azé lehetünk, akit szeretünk.”

Lope de Vega

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérőkkel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,

és hol van már az a felelet,

leolvasztotta a Nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

(Csukás István)

Nekünk ez volt, én olyat szerettem volna, ami nem elcsépelt.

Nekünk a meghívó egyik oldalán ez van:

Gondolkoztunk rajta, hogy mi legyen a meghívó szövege.

Pedig olyan egyszerű. Egymásra találtunk és magunkra leltünk. Szeretjük egymást. Jó együtt.

Ezt szeretnénk Veletek megünnepelni 2010. augusztus 7-én xy órakor Győrben a Zichy-palota Rózsás termében. A hivatalos ceremóniát szolid ebéd követi. Várunk szeretettel!

Az idézet a másik oldalon pedig ez:„Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb...”

(Takács Péter: Szeretném)

Először ezt akartuk..de elég nagy volt a meghívó így a hosszabbat választottuk..

Lemaradt:) szóval ez lett volna..

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.

Paulo Coelho