Hány évesen érezted először igazán, hogy nagyon szeretnél megházasodni? Nemet is írjatok.

Ha ő azt mondja, hogy már nem szerelmes, akkor te nem jelentheted ki, hogy pedig szeretitek egymást. Ha ő nem akar tovább ebben a kapcsolatban maradni, akkor nem tudsz mit tenni. Vagy jobb lenne, ha úgy maradna veled, hogy közben nem érzi jól magát, aztán esetleg kezdene félre kacsintgani? Az sokkal rosszabb, mintha csak egyszerűen szakít.

Különben amikor ennyi idős voltam, pont ugyan így gondolkodtam, hogy nincs nekem kedvem újra és újra eljutni arra a szintre, amikor már stabil a kapcsolat, stb, csak az az egy maradjon olyan örökké. Aztán mégsem lett így, mert hiába volt ott a biztos pont az életemben, mégis eljött az ideje, amikor már azt éreztem, hogy mást is meg kell ismernem, nem élhetem le így az életem.

Ja, és amúgy most, 23 évesen érzem azt, hogy férjhez mennék már szívesen, de igazából párom nincs már egy jó ideje, de annyira nem zavar a dolog.

Szia!

Elmesélem neked h mi történt velem nemrég.

A párommal 3 éve és 8 hónapja vagyunk együtt. Volt egy 1 hónapos szünetünk, mert az utóbbi időkben már sokat vitáztunk hülyeségeken és megunta.

Az 1 hónap alatt ugyanúgy találkozgattunk, amíg meg nem ismert egy másik lányt. Egy világ omlott össze bennem, nem gondoltam volna h ő ilyenre képes.

Minden lépéséről tudtam mert ő mondta el nekem. Leveleztek a lánnyal iwiw-en és első találkozáskor felvitte bemutatni a szüleinek és megnéztek együtt egy meccset. Nagyon nagy focidrukkerek vagyunk mind a ketten.

Én totál hülyét csináltam magamból, állandóan sms-t írtam, mindent kitaláltam h találkozzunk és láthassam.

Ott rontottam el!

Mivel sportolok ezért éppen kapóra jött az országos döntő, elutaztam 3 napra. Nem kerestem, nem hívtam, nem is érdekelt h mit csinál!

Itt volt a fordulópont! Napi 4 sms és óránkénti hívás. Természetesen nem vettem fel neki a telefont, nem is válaszoltam. Amikor hazautaztam akkor jött az sms h nem lesz a lánnyal semmi több, csak megnéztek egy meccset.

Találkoztunk megbeszéltünk mindent, elmondta h nem volt semmi olyan amiket én gondoltam (csók, tipi-tapi, esetleg több). Azt mondta h rájött h nem tudna mással lenni és nagyon szeret.

Azóta eltelt 1 hónap és sokkal jobb a kapcsolatunk! Imádjuk egymást és már tudjuk milyen érzés lenne ha elveszítenénk egymást.

Bennem ezek hatására egyre erősebb a vágy h megkérje a kezem :) De még van időnk...

Ő 24/F én 20/L

Te is légy türelmes, tarts ki és próbáld meg bebizonyítani neki h nálad jobbat nem talál. Ha mégis a kalandokat választja akkor nem ő a te embered :S

Sok sikert és bocsi h elregéltem az életem :)

24 évesen-5 év után- szerettem volna, ha a párom megkéri a kezem...szerettem volna hozzá menni..késöbb meg is kért, majd elhagyott mert berezelt(10 évvel volt idősebb és már egy váláson túl)..szeretnék esküvőt, de ahhoz kell egy érzés: kell az az érzés, hogy őt akarom látni öregen is! Ez ha nincs..nem lesz esküvőm senkivel...

26/l

18 évesen éreztem én is először ezt. Szerencsére az akkori barátomnak volt annyi esze, hogy nem vett el, különben ma már elvált nő lennék, az elmúlt pár évben egészen megváltozott a személyiségem.

Régen azért tartottak ki egymás mellett, mert nem volt lehetőség a válásra. Ezért inkább szépen együtt maradtak, mellette a férj tartott szeretőt. Tarthatott a feleség is, csak ha kiderült, voltak helyek, ahol meg is ölték érte, máshol csak kitaszított (=hajléktalan) lett. Persze általában a nőknek eszébe nem jutott szeretőt tartani, mert neki a szex mint olyan csak egy szükséges nyűg volt, az orgazmusról általában hírből sem hallottak.

Persze később enyhült ez a dolog, de őszintén szólva én akkor sem kívánom vissza azt a helyzetet.

Ahhoz, hogy valaki jó döntést tudjon hozni, igenis kell egy kicsit kapcsolatból kapcsolatba ugrálnia. Hogy tudja, mik vannak a világon. Nemrég írt ide egy nő, aki szűzen ment férjhez az első szerelméhez, aztán 10-15 év után elváltak. Akkor talált magának mást és akkor jött rá, hogy lehet a nővel kedvesen is beszélni, és hogy a szex leeht jó is. És ma a 21. században vagyunk!!

olyan 6- 7 évesen :) persze nem tudtam, hogy mit jelent igazából a házasság, csak akkor már megfordultam egy- két laodalomban, és azt olyan szépnek találtam, hogy fehér ruhában van a menyasszony, és mindenki szinte istennőnek nézi- legalábbis mi, kisgyerekek annak néztük, és én is istennő akartam lenni :)

Most 22 vagyok, egyszer majd férjhez fogok menni, de jól megnézem magamnak, hogy kihez... Három volt osztálytársam már férjhez ment, közülük kettő elvált. Akkor kérdem én: érdemes volt elkapkodni a dolgot?

Hát amikor először láttam menyasszony, meg koszorúslány voltam, kb. 3 éves lehettem, komolyabban olyan 18-19 évesen éreztem, hogy képes lennék férjhez menni. Én hiszek a házasságban, és hiszek abban, hogy az ember megérzi, ha megtalálta azt akivel leéli az életét, a családban is csupa ilyen példa van előttem, elválni pedig az szokott aki ezt nem érzi, de mégis megházasodik, vagy olyan buta, hogy ne vegye észre, hogy van akivel képtelen együtt élni, de mégis hozzámegy, egyébként valóban nagyon sokan nem tartanak ki egymás mellett, inkább félremennek egy másik kapcsolatban. A kiélés dolog meg rohadt nagy hülyeség, fűvel-fával k*félésben nincs semmi jó, és nem is normális, bulizni, meg eljárni szórakozni házason is lehet. De szerencsés az aki ilyen fiatalon megtalálja a párját (pl. a szüleim is). Sajnos sokat változott a világ, és igen sajnos a 21. században élünk. Egyébként régen is volt sok szerelmi házasság, de többnyire nem ezt hangsúlyozzák ki...

23N

Kedves kérdező.

Nekem úgy tűnik te még sose voltál szerelmes (még bőven is rá időd) és azt egyszer ki kell próbálnod, megéri, úgyhogy szerintem ne menj hozzá a következő pasihoz akivel jól megvagytok. Nekem se tetszik ez az ugrálás ahogy írod, de abban hiszek, hogy ahhoz, hogy megtaláld azt akivel le akarod élni az életed keresgélned kell és nem biztos, hogy az első vagy második, vagy harmadik pasid lesz az, persze ha egyszer megtalálod meg kell becsülni az kétségtelen, ismerkedni pedig érdemes, mert akkor jóval több rá az esély hogy megtalálod.