Ti elfogadnátok így ajándékba esküvői ruhát? Babona és divat, vagy praktikusság?

Szóval a helyzet az, hogy a leendő sógornőm felajánlotta nekem a saját esküvői ruháját, mármint nem kölcsön, hanem hogy nekem adja. Bár nem vagyunk egy méret, de ő nagy pocakos terhesen ment férjhez, így a ruha fűzős, állítható, szabható, rám lehetne igazítani nagy eséllyel.

Egyrészről ez tök jó. Nagyon szűkösek az anyagi kereteink, támogatni egyik család sem tud (igazából párom családja ezt gondolja támogatásnak, hozzájárulásnak anyagiak híján). Mivel nekünk sincs túl sok félretett pénzünk, ezért nem lesz olyan igazi álomesküvőnk, végül is nem lenne mindegy. Persze, nyilván ezért ajánlották fel. :)

Másrészt kicsit bennem van az, hogy így nekem nem lesz "álomruhám". Mivel sosem volt rajtam hasonló ruha, így nem tudom, mi az, ami jól áll, ez ugye fix fazon, pedig lehet lenne sokkal előnyösebb is, stb. Ha elfogadom, nyilván nem keresgélhetek mellette, mert az már sértő. Ez is egy szempont.

Illetve van egy harmadik is. Lehet babonásnak nevezni, de... a helyzet az, hogy sógornő házassága alig néhány hónap alatt tönkrement, olyan igazi tányércsapkodós balhés menekülése volt a közös házból. Pedig tényleg hú de boldogak voltak, nem a külsőség miatt házasodtak. És ez tényleg csak ilyen babonaság, de benne van az, hogy "nem hozott neki szerencsét" a ruha.

Vacillálok rajta, hogy elfogadjam-e, mert nyilván amíg az egyik érv gyakorlatias, a másik fele inkább érzelmi alapú dolog.

Ti hogy döntenétek hasonló helyzetben?