Mi a vélemményetek arról, ha a menyasszony előtt egy kisfiú és egy kislány szórja a virágszirmokat bevonuláskor?

Az adott lehetőségek és a szertartás választott típusa/jellege határozza meg, hogy mi a legoptimálisabb választás e szempontból a nagy napra.

Egy megfelelően nagy vendégsereggel rendezett, vagy alapból liturgikus és nagy pompával zajló ceremóniánál a sziromszóró lányok, a csokorhozó kislány, a gyűrűpárna-hozó fiú szerepeltetése sem „sok”, sőt némely esetben a szerephez juttatásuk nem csupán az alkalom ünnepélyesebbé tételéhez járul hozzá, nem csupán a menyasszonynak segít megosztozni a figyelmen, de a családi egység ápolásához, a belső rejtett vagy nyílt konfliktusok feloldásához is hozzájárulhat. Szertartásvezetésem során volt már egyedül, külön zenével bevonuló menyasszonyicsokor-hozó kislány is és gyűrűpárna-hozó fiú is (az egyik esetben a vőlegény kislánya, a másik esetben a menyasszony fia, akiknek a másik házasuló fél a nevelőszülője lett, és külön szerették volna bevonni, szerephez juttatni őket, ennek egyértelmű jelentéstartalmával, szimbolikus szerepével…)

Az esküvőnél a ceremónia a jövendő házaspáré. Ők nyilvánítják ki egymás felé és nyilatkoztatják ki az egybegyűltek előtt, hogy ők mostantól egy párt kívánnak alkotni, és ezt helyénvaló módon úgy kell megtenniük, ahogyan a leginkább átérzik ennek a súlyát és jelentőségét, ahogyan a leginkább kifejezi őket és szándékukat, ahogyan ezt leginkább tudják kommunikálni azoknak, akiket osztozni hívtak örömükben. Bármit is mondunk, mi hozzászólók, ezt az ifjú párnak kell eldöntenie, és nem lehet a nagy napon semmi sem túl egyszerű, vagy túl „cafrangos”, ha az ott és akkor őket fejezi ki, őket ünnepli, és ezt ők így érzik, így élik meg…

Szerintem. :)

Giccses, és nem is értem, miért kéne egy esküvőből gyereknapot csinálni.

Én mondjuk eleve a kisgyerekek bármilyen fokú jelenlétét nem igazán tudom értelmezni, hogy minek kell, és kinek jó...

Tök jó, amíg a gyerek is akarja és élvezi. Ilyen viszont kb. az esetek egy százalékában fordul elő. Általában inkább nem akarja, zavarja a tömeg, fél, nem akar szerepelni. Ebből lesz aztán az, hogy anyuka hozza be a gyereket egy szál pelenkában aki ordít, taknya-nyála egybefolyik és a végén hozzávágja az eskető anyakönyvvezetőhöz/paphoz a gyűrűpárnát és ordít tovább.

Akkor oké ez, ha a gyerek benne van, sőt várja és magától be tud sétálni a gyűrűvel, mosolyogva és ezt nem azért csinálja mert elvárják tőle, hanem mert Ő is akarja.

Szerintem elcsépelt, a saját esküvőmön tuti nem lenne ilyen.

Ha viszont ti akarjátok, akkor csináljátok csak.

Remek ötlet, főleg, mikor valamelyik gyerek úgy dönt, inkább mégsem, és vagy idiótán viselkedik, vagy nyávog vagy üvölt.

Fantasztikus, a násznép is szokta szeretni... ja, nem, tök felesleges hülyeség.