Nem akarok szülőköszöntést, sem szülőbúcsúztatót, sem semmi hasonlót, de érzem, hogy rosszul esik kicsit a nevelőapámnak. Valami ötlet?

Apám már kicsi koromban lelépett, azért pár évig még évi 2-3 alkalommal látogatott, de mostanra már eléggé elidegenedtem tőle. A nevelőapám 8 éves korom óta van együtt anyámmal, azóta házasok már, és van egy 13 éves hugom is, a közös gyerekük.

Így az esküvőm közeledtével ugye gondolkozunk a menetrenden, programokon, és mindenkivel egyetértünk abban, hogy szülőköszöntés ne legyen. De amikor az összes szülős vonatkozású dolog szóbakerül, a nevelőapám meg sem szólal, eléggé háttérbe húzódva hallgat. Érzem rajta a feszültséget. Szerintem valamilyen szinten bántja a dolog. Nem volt felhőtlen a viszonyunk soha sem, de ha szükségem volt rá, ott volt. Pedig csak 22 volt, amikor anyámat megismerte (9 évvel fiatalabb anyámnál), és így is vállalta az egészet.

A főasztalnál egyértelműen anyám-a nevelőapám-és a húgom lesz mellettem. (apám és az ő új családja az egyik asztal végében kap majd helyet, úgysem ismernek majd jóformán senkit, és biztos vagyok benne, hogy ha egyáltalán eljönnek, hamar lelépnek majd.. )

De van még valami kis gesztus, ajándék vagy valami, amivel mégis csak meg tudnám lepni, aminek örülne, de mégsem szereplős?

Köszi