Ti elmennétek egy közeli ismerősötök esküvőjére, amikor ti éppen váltok?

Menj el csak simán az esküvőre (bár nem is írtad,hogy utána lenne valami), ezzel elfogadod a meghívást és megtiszteled a barátodat.

Ha az esküvőt követően lagzi, ünneplés is lesz arra már nem fontos elmenned, megkérve a barátodat,hogy ebben a helyzetben nézze el Neked.

Hülye példa...vannak akik haláleset után hivatalosak esküvőre, ott is hasonlóan szoktak eljárni.

szerintem mondd el neki előre, hogy miért nem tudsz ott lenni. Meg fogja érteni.

Nekem az a kínos minden évben, hogy meghívnak a keresztgyerekem születésnapjára, és én minden évben pár nélkül, gyerek nélkül érkezem a csupa családos, sokgyerekes ember közé. Minden évben elgondolkozom, hogy kibírom-e ezt idén.

Ha tudnám magamról, hogy nehezen viselem a válást, és "nem bírnám ki" az esküvőt, akkor megbeszélném ezt a baráttal, bizonyára megérti.

"Nagyon örülök a boldogságotoknak, és minden jót kívánok nektek! A válásomat nagyon nehezen kezelem, nem tudtam még feldolgozni a kudarcot, és nagyon félek attól, hogy a viselkedésem, a hangulatom elrontaná a ti nagy napotokat, ezért úgy döntöttem, megkímélem önmagamat és benneteket is ettől. Remélem, nem bántalak meg ezzel."

Kérdező megértelek, de sajnos a helyzeten nem változtat az, ha nem mész el.

Saját példámat mondom. Az én esküvőmön nem volt ott egy hozzám közelálló személy, pontosan ilyen indokkal.Megértettem, elfogadtam, de hiányoltam, és az az én napom volt, örültem volna ha ott van velem.

Nem akarlak megbántani, nehéz helyzetben vagy, de ez az Ő napja, Te pedig ha nem mész el is szomorú vagy.

Szerintem az ember egyik feladata az, hogy a saját bánatán, fájdalmain felülemelkedve, tudjon mások örömének örülni, másokkal foglalkozni.

Tapasztalatom szerint a legnagyobb bánatban ha nem magaddal vagy elfoglalva, és igen, legyen az épp egy házasság, kitud mozdítani a saját betokosodott ördögikörben röpködő gondolatvilágodból.

Szerintem vegyél egy nagy levegőt, és igen is menj el.