Ebben az esetben ti mit tennétek? Ki kísérjen az oltárhoz?

Kiskoromban a szüleim elváltak, apám erősen ivott, sosem volt jó apa, a kapcsolatot időszakosan tartjuk, felszínes az egész, előfordul, hogy még most is iszik. Nevelőapum olyan nekem, mintha az igazi lenne, nagyon szeretem, rengeteg mindent megtett értem, becsülettel felnevelt, nagyon jó ember. Ebben az évben lesz az esküvőnk, ahová édesapám is hivatalos, először úgy éreztem, hogy maradjon el a bekísérés része (majd a párommal együtt megyünk az oltárhoz), és a szülői búcsúztató, hiszen nem tudom az édesapám hogyan reagálna, félek a viselkedésétől, de átgondoltam és úgy gondolom, miért kellene ezekről a szép pillanatokról lemondanom az ő érzései miatt, magamat fosztanám meg ezektől a fontos pillanatoktól, amit később tudom, hogy nagyon bánnék. Ti mit tennétek, szívem szerint a nevelőapum mellett mennék az oltárhoz, hiszen őt tekintem az igazi apámnak.