Férfiak, ti hogy "éltétek túl" az esküvőt?

Nő vagyok, kis esküvőnk volt, nem szeretjük mi sem a nagy felhajtást, inkább a meghittségre törekedtünk.

Nálatok mi ennek az akadálya, ha ennyire a hideg ráz a nagy esküvőtől? A vőlegényed szerette volna így?

Így már értem a kérdés megfogalmazásának az okát.

Hát én sem voltam annyira oda a dologtól. Én 8 hónapos terhes voltam, azt hittem azt a napot nem élem túl. 300 fős vendégsereg volt és 38 fok. A reggelt végig bőgtem.

Aztán úgy sodródtam az árral, napközben a dolgok már úgy simán elteltek. Voltak gondok például az ültetésnél, de alapvetően jól sikerült. Aki ismer, tudja, hogy egyáltalán nem iszok, de azért például az is bosszantott, hogy a lakodalmamat tök józanul éltem túl. Na meg hát a nászéjszaka... Nagyon jól sikerült, a párommal külön szobában aludtunk, mert annyira horkolt (ő ihatott, pedig amúgy ő sem szokott).

Nem vagyok nő, de szerintem igyál.

30/f

Én már mocskosul sok esküvőt túléltem. Két titka van.

- Ne te állj az oltár elé.

- Még az elején igyekezz kiszúrni az alkohol szortírozásáért felelős srácot, és törekedj vele minél jobb kapcsolatot kiépíteni. Ha jól csinálod, gyakrabban jár arra cserélni a sört.

Nekünk közepes esküvőnk volt, minden percét élveztem, de nekem nem jelent problémát a középpontban lenni. Ahogy írod ez egy hiszti, de mivel az esküvő rólatok (kellene, hogy) szól(jon) ezért azt gondolom, hogy az egyetlen akihez igazodnod kell és akivel kompromisszumot kell kötnöd az a párod. Az esküvő nem műsor vagy show a rokonoknak, de ettől még tudod tisztelni őket és hálásnak lenni, hogy eljöttek. Olyan esküvőt szervezzetek amit mindkettőtöknek rendben van, ami rólatok szól, ami olyan amilyen Ti vagytok és akkor a sajátotoknak fogjátok érezni. Egyébként én évi 20-25 esküvőn veszek részt, ki lehet bírni, sőt én elvezni szoktam.

egy esküvőfotós