Ahogy kozeledik az eskuvo idopontja, egyre inkabb elbizonytalanodok, normalis ez?

Össze van csapva ez az egész. Egy év ismertség az SEMMI!!!

Miért kapkodtatok? Miért siettetétek ezt az egészet?

Még csak most múlhatott el a rózsaszín köd.

Grat nektek. De amit főztetek azt egyétek is meg.

Alapvetően normális, mindenki elbizonytalanodik egy kicsit, elvégre az esküvő egy olyan döntés (volt régen), ami az egész további életre elég nagy hatással volt, persze hogy az utolsó pillanatokban gondolkozik az ember, hogy biztosan ez-e a legjobb megoldás.

Egyébként #1-nek igaza van, tényleg sietős a tempó, alig ismeritek egymást.

na jó, mindenki azt mondja, hogy egy évig együtt KELL élni.

Nem KELL, persze ajánlott, de őszintén a vallásosok többsége egy percet sem él együtt házasság előtt, és nagy többségében mégis működik.

Miközben olyanra is láttam már példát, hogy együtt élő házasság azért ment szét mert azt gondolták majd az esküvő mindent megváltoztat, jah hogy együttélés után már nem...

Nem azt mondom, én is előbb költözöm össze, de mindenkinek ez a stratégia válik be, legalábbis a tapasztalataim szerint.

Ha ezt így leírod, akkor ultragyorsan próbálj meg leülni a partnereddel, hogy hogyan tovább, mert ebből nem lesz esküvő, az fix. A gondolat már megvan, hogy nem ő az igazi, és nem akarsz hozzámenni, innentől kezdve csak szoktatod magad a gondolathoz.

Arra biztatlak, hogyha lehet, akkor lassítsatok és úgy talán működni fog. Ilyen tempóval és gondolatokkal szerintem nem.

Őszintén, 1 év 8 hónap alatt mennyire ismeritek ti meg egymást mélyen legbelül és őszintén? Nem eléggé ahhoz, hogy összeházasodjatok!!!!

De arra még mindig nem válaszoltál, hogy miért siettek ennyire az esküvővel? Ennyire hajt a tatár titeket?

Egyébként, bocsi, de nem normális. Nem vagy biztos az érzéseidben, bizonytalan vagy, mert félsz, hogy mi van, ha mégse ő az aki mellett el tudnád magad kötelezni hosszú távon.

És mégis, mi rémít meg téged úgy őszintén? Az esküvőtől, magától félsz? :D