Ha a párodnak nem lehetne leány/legénybúcsúja, akkor te is lemondanál a sajátodról együttérzésből?

Nálunk fordítva van. Tehát én tartanék de nincs kivel.

Nem akarom hogy ő lemondjon róla miattam, de szeretném ha az enyém egy közös lenne, amin fiúk-lányok vegyesen jelen lennének.

Csináltunk ilyet rokonnak és nagyon jól sikerült. Mindenki jól érezte magát. :)

A másik oldalról írok:

ha a párom kitalálná, hogy nem megy legénybúcsúba, csak, mert nekem nincsenek barátnőim, én magam szerveznék neki egyet :D

Viccet félretéve, csak azért, mert én magamnak való vagyok, összvissz egy barátnővel, nehogy már otthon ücsörögjön ő is, mikor neki sok barátja van, tud kikkel menni :)

De ugyanígy fordítva is: ha ő lenne ilyen introvertált, nekem meg sok barátnőm, mennék, naná - és nem, nem pasik miatt, hanem mert a lányok készültek volna rá.

Én nem tartottam legénybúcsút, mert eltávolodtam a gyerekkori barátaimtól, akiket meg most ismerek, azokkal nem vagyok ennyire jóba.

Viszont semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy a menyasszonyomnak (most már feleségem) legyen lánybucsúja. Miért ne érezhetnék jól magukat?

Nekem nem volt ennyire fontos ez. Egyébként meg is kérdezte tőlem, hogy zavarna-e, ha neki lenne, de mondtam neki, hogy nem zavarna.

Férjem szeretett volna, de nem nagyon vannak barátai, nekem nem volt fontos, mert a klasszikus lánybúcsúktól a hideg is ráz, viszont nekem a barátnőim egyből elkezdték szervezni.

Aztán mondtam, hogy nekem nem kell, mert sajnáltam a férjem és ugyebár nekem fontos se volt. Na, erre lett nagy sírás-rívás (szó szerint), hogy ők mennyire szerettek volna csinálni nekem, és mennyire rosszul esik nekik, hogy lefújom, miközben már mennyi minden le van szervezve.

Végül a sógorom, meg 2 rokon az én rokonságomból elvitte a férjemet egy sörözőbe, meg paintballozni, meg volt pár feladat. Nekem is lett egy extra lightos. Végül is mindenki jól érezte magát. :)