Mondjak le életem legnagyobb álmáról, vagy reménykedjek?

Sziasztok!

Tudom, hogy sokak szerint ez nevetséges és nem ez a fontos, de szeretném a tanácsotokat kérni az alábbi helyzettel kapcsolatban:

A párom és én 6 éve vagyunk együtt, van egy kislányunk, aki 4 éves. Eddig albérletekben laktunk, most vágunk bele egy lakáshitelbe, hogy végre saját lakásunk lehessen. A kapcsolatunk sok nehézséget vészelt már át ( tényleg nagyon-nagyon sokat ) így igazán volt alkalmunk megbizonyosodni arról, hogy nem szeretnénk egymástól elszakadni, együtt szeretnénk leélni az életünket. A párommal sokszor beszélgettünk már a házasság témáról. Tudja, hogy egész kicsi koromtól fogva az az álmom, hogy feleség legyek. Ő abszolút házasságellenes. Ezt azzal indokolja, hogy a környezetében nagyon sokan elváltak. A szülei is ( anyukája újraházasodott és 22 éve boldog házasságban él ), az én szüleim is elváltak, a nevelőapámnak ráadásul 4 felesége volt ( azonban anyukámmal már 20 éve boldogok ). A 6 évünk alatt volt egyszer egy komolyabb válság a kapcsolatunkban, akkor rövid ideig külön éltünk, bár gyakorlatilag akkor is együtt voltunk. Leültünk megbeszélni a dolgainkat és akkor elmondtam neki, hogy egész életemben arra vágytam, hogy feleség lehessek, számomra a házasság igazi érték, sokat jelent és nagyon fontos. ( csupán maga a házasság, nem az esküvő, arról az álmomról már lemondtam, nekem az is elég lenne, ha két tanúval aláírnánk a papírt és kész. ) Próbáltam megérteni és elfogadni, hogy neki ez semmit nem jelent, de nem tudtam beletörődni. Akkor azt mondta nekem, hogy el tudja fogadni, hogy ez nekem nagyon fontos és össze fogunk házasodni. Azóta eltelt 2 év és nem történt semmi. Vártam türelmesen. Aztán most a hitelügyintézés céljából szóba került,hogy a már meglévő kislányunk után szeretnénk-e igényelni az állami támogatást, amelynek feltétele volna a házasság. A párom azt mondta, hogy nem fogjuk igényelni, mert akkor össze kellene házasodni. Nagyon fájt ezt hallani, hiszen együtt tervezzük leélni az életünket, közös hitelbe vágunk bele, tehát nem tervezünk két év múlva szakítani. Neki ez csak egy papír lenne, nekem viszont az életem álma.

Nyilván nem fogom elhagyni azért, amiért nem vesz el, hiszen szeretjük egymást, család vagyunk és együtt szeretnénk megöregedni, azonban nem tudom, hogyan tudnék lemondani az álmomról. Semmire nem vágyom jobban, minthogy a felesége lehessek, nem vágyom habos babos fehér ruhára, nagy tömegre, lakodalomra, csupán arra, hogy a házastársa lehessek. Próbáltam az ő meglátását a magamévá tenni, de nem sikerült.

Szeretnék tanácsokat kérni, hogy mit tegyek, mert bár látom rajta, hogy tényleg nem érdekli ez a dolog, mégis folyamatosan reménykedek, amivel saját magamat készítem ki. Lehet, hogy butaság, nekem sajnos tényleg nagyon fontos :( Mit tehetnék, hogy beletörődjek?

Előre is nagyon köszönöm a segítő válaszokat.