Ti mit tennétek hasonló helyzetben? Meggondolatlan lennék?

Nézd, a kommentek alapján megértem, hogy így érzel, viszont ezeknek az érzéseknek a nagy részét szerintem te generáltad magadban, azért mert a párod nem úgy reagál a dolgokra, ahogyan azt te elvárod tőle. Ha eleve tudod, hogy egy csendes figura, aki nem a kitörő örömmámorról híres, akkor egy esküvő sem fogja megváltoztatni a személyiségét ilyen téren, még ha az a sajátja is. Attól függetlenül még biztosan téged szeretne elvenni, hiszen máskülönben nem lennétek most itt. Én ugyan ő vagyok, de pl. az esküvők engem sem hoznak lázba, a sajátomat is egy aláírással meg két pezsgő koccintással fogom letudni, lehetőleg farmerban, mert egyszerűen nem szeretek a figyelem középpontjában lenni. Lehet a párodnak is vannak ilyen félelmei, hogy szeretne téged elvenni, de a körítés nélkül, viszont mivel te meg szereted a körítést, ezért meg akarja adni neked.

Szóval, szerintem ne piszkáld ezzel, meg ne generálj magadban kellemetlen érzéseket, mert akkor természetes hogy ezt fogod sugározni is felé, és olyan választ kapsz, hogy "hát ilyen körülmények között nem akarlak elvenni".

"amikor megkérdeztem, hogy letudná-e élni velem az életét azt mondta "ilyen körülményekközött nem". Ugyanis neki nem megszokott ha egy nő nem hagyja hogy a földpetiporják"

Nálam itt lenne vége ennek a kapcsolatnak. Kérdés, hogy te olyan emberrel akarsz-e lenni, akinek az a fontos, hogy földbetiporhasson?

Nyisd ki a szemed, mégis kivel vagy együtt, és ha van egy kis eszed, lépj minél hamarabb, és ne táncolj vissza akkor sem, amikor majd leígéri a csillagokat is az égről - ez hosszútávon változni nem fog.

Most neked az miért ilyen komoly probléma, hogy a párod nem zizeg azon napi 24 órában, hogy jujjj jaaajjj esküvőőőő. Basszus, nőként ki tudok készülni, mikor a kolléganőm másról se beszél, mint hogy milyen lesz az esküvője, ami másfél év múlva lesz!!!

Két év szervezkedés után teljesen normális, ha baromira megunta, és már csak túl akar esni rajta.

Mondom ezt úgy, hogy nekem már két hónap sincs az esküvőig, és nem ezen témázok minden rohadt nap. (Mondjuk nem is vagyok hajlandó egy vagyont költeni ilyen hülyeségre.)

Komolyan nem értem az ilyen nőket.

Ez nem életed nagy napja, csak EGY NAP AZ ÉLETEDBŐL. És mindegy, mennyi időt és energiát ölsz bele, lesznek ennél még sokkal szebb napok is az életedben.

Pl. mikor először lesz pozitív a terhes teszted. Vagy mikor a maszatos kölök először mondja, hogy anya. Mikor rájössz, hogy tíz éve együtt éltek a pároddal. Vagy egy sima hétköznap, mikor minden simán megy, süt a nap, és egész nap együtt vagytok.

Másrészt ez a nagy beleélés jó nagy arcraesés lesz, láttam már ilyet.

Ismerősöm vagyont költött az esküvőre, jó sok szervezés, stb. Szlovákiából hozatta a ruhát, mert itthon nem talált olyat, ami tetszett neki. (Pfff...)

Aztán esküvő után sírt hetekig, hogy a cipő széttörte a lábát, a ruha meleg volt és dögnehéz (nesze neked gyöngyhímzés!), le se tudott ülni, mert mind a 120 vendég őt rángatta, hogy táncoljanak, a kaja nem volt olyan jó, mint amilyen drága, volt akik megsértődtek egymásra, volt aki ott hányt se.ggrészegen, szóval szokásos esküvői hangulat. :D

Ez ilyen tipikus női betegség, hogy évekig minden nap az esküvő körül kell pörögni.

A pasik ennél sokkal tárgyilagosabbak.

Azon se csodálkozz, ha párod finoman értésedre adta, hogy ha ilyen leszel, nem változol, akkor igen hamar beadjátok a válást is. Nem akar egy hisztérikával élni, aki minden kis hülyeségen kiakad, nem jön ki az anyjával, ő meg csak hallgat és nyel.

Főleg az a gáz, ha az anyja is neki fújja, meg te is, szegény meg középen próbál igazságot tenni.

Tudom, három anyós vicc van, a többi mind igaz. :)

Szervezd úgy a dolgokat, hogy minél kevésbé vond bele anyóst az életedbe, beleértve az esküvő körüli marhaságokat.

Azért, mert a vőlegényed nem alszik gyomorideggel hónapok óta, nem fogyózik hogy beleférjen a ruhájába, és nem ecseteli órákon át mindenkinek, milyen dísz lesz az asztalon, hogy menjen a terítőhöz, az meg a ruhához, még pont úgy várhatja az esküvőt, mint te.

Ülj le, vegyél egy nagy levegőt, higgadj le, és hagyd abba a hisztit.

Szerinted KOMOLYAN az a kisebb baj, hogy anyós nem kedvel? Ó, kisszívem, órási tévedésben vagy, és ebből is látszik, milyen szinten nem vagy képes helyén kezelni az esküvőt.

Az egy nap az életedből, ahogy írtam.

Viszont életed minden hátralévő napján lesz egy anyósod, aki utál, és fúr. Erre több házasság rámegy, mint bármi másra. (Beleértve a megcsalást meg a gyerekszülés utáni gondokat.)

Szerintem beszélj a pároddal most másképp.

Vigyél neki egy nagy bonbont, és köszönd meg, hogy a szervezés alatt elviselte a hisztiket, és nagyon örülsz neki, hogy ilyen megértő és türelmes férjed lesz. :)

És kérd a segítségét, hogy anyóssal javíts a viszonyon, mert neked fontos a családi béke is.

Aztán ha lehet, az esküvőről annyiban tájékoztasd, hogy mikor kell megjelennie frakkban, és hol. :)

A többi nyáladzást meg hagyd meg a hasonló barátnőknek, és velük járj el próbálni, keresgélni, velük beszéld meg a kis részleteket, vagy anyukáddal, vagy bárkivel. Mert hidd el, hogy a párodat nem ez érdekli.

Tudod, neki az esküvő arról szól, hogy az a nő, akit szeret, innentől a felesége lesz. Ország-világ előtt kijelentitek, hogy összetartoztok, és együtt akarjátok leélni az életetek.

Nem a felhajtásról!

Szerintem ő pont így örülne az egésznek akkor is, ha farmerben odaálltok két tanúval, mert neki az a fontos, hogy a felesége legyél. Nem az, hogy hogyan...

Csak meghajolt az akaratod előtt, mert ilyen esetben te ezt nem is tartanád rendes esküvőnek.

Lehet duzzogni, meg lepontozni, mert ettől nekem semmivel sem lesz rosszabb napom, tökéletesen hidegen hagy, hogy sértődtél meg azon, amit írtam.

De ettől még ez a véleményem.

Vagy egy jó kis sorozat a Menyasszörnyek... Egy-két részt nézz már meg belőle...

Aki azért akar szakítani, mert a párja higgadtan és türelmesen várja az esküvőt, az nem normális.