Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ateista/agnosztikus és aktív katolikus közötti házasságkötés, milyen problémákat vet fel?
A helyzet a következő: vagyok én, mint agnosztikus férfi, egész életemben távol tartottam a vallást magamtól. A partnerem katolikus, vasárnap misére jár, stb., de elfogadtuk egymás nézeteit.
Viszont nagyon szeretne majd rendes templomi esküvőt, viszont ha jól tudom, ehhez mindkét félnek túl kell esnie az első áldozáson, bérmárkozáson. Mivel szeretném megadni neki ezt az kívánságát, kíváncsi lennék, hogy amennyiben én csak meg vagyok keresztelve, akkor elég-e az adott paphoz eljárni majd házassági "tanácsadásra", oktatásra, vagy pontosan miket kéne megtennem azért, hogy ez az álma valóra válhasson?
Előre is köszönöm a válaszokat!
válasza:Pap függő mit vár el. Van amelyik a teljes repertoárt, van amelyik csak keresztelkedéssel is beéri és van amelyiknek elég ha az egyik fél van megkeresztelve, követi a vallást. Meg kell kérdezni az a választott templom papját. De minden esetben el kell fogadnod, hogy a gyermekeid vallásos nevelésben részesülnek. És mivel a párod vallásgyakorló, ezért ez nem csak füllentés hanem ténylegesen így lesz. Járnak majd vele misére és a többi. Így inkább abban kell megegyeznetek, hogy ha esetleg a gyerek úgy dönt még se követi a párod vallását ő ezen mennyire fog kiborulni? Vagy esetleg "beáldozod-e" magad a családi békéért és jársz te is vasárnaponként.
Az esküvő része a legegyszerűbb része, a jövő a neccesebb.
válasza: válasza:"Vidéken" is elegendő, hogy egyik fél keresztelt. A szüleimnél is így van. Apukám nem vallásos, de támogatta anyukámat a vallásos nevelésben (semmi drasztikus, mise, hittan, mióta felnőttem, egyikük sem szól bele). Ő is volt megbeszélni ezt a pappal.
Viszont azt kettőtök között kell tisztázni, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha megteszed ezt az ígéretet, azt elsősorban neki teszed, nem a papnak.
válasza: válasza:@ utolsó
Mind az ateizmusnak, mind az angoszticizmusnak több párhuzamos definíciója van, amelyek általában eléggé le is fedik egymást (pl. a negatív ateista gyk. egyenlő az empirikus agnosztikussal).
válasza: válasza:Szerintem ez már a párkapcsolatban is felvet problémákat, de ha ezt sikeresen áthidaltátok, akkor nincs gond.
"Viszont nagyon szeretne majd rendes templomi esküvőt, viszont ha jól tudom, ehhez mindkét félnek túl kell esnie az első áldozáson, bérmárkozáson."
Nem kell, egyházjogilag elég, hogy az egyik fél legyen megkeresztelve. Viszont a keresztény fél ígéretet tesz, hogy a gyerekeket katolikus hit szerint neveli. A nem katolikus félnek hivatalosan nyilatkoznia kell arról, hogy erről tudomása van (tehát neki nem kell hitre nevelni, viszont egy jól működő házasságban nem kéne ebből konfliktust generálni).
Köszönöm szépen a rengeteg választ!
Gyerekeknél abban egyeztünk meg, hogy rendesen fognak járni hittanra, eljárnak majd templomba az anyjukkal, viszont én sosem fogom azt "hazudni" nekik, hogy hiszek. Viszont nem is fogom vallás-ellenesnek nevelni őket. Ha megkérdezik, hogy apu miért nem jár misére, miért nem imádkozik ebéd előtt, stb., akkor el fogom nekik mondani, hogy én nem hiszek abban, amiben anyu, annak ellenére, hogy ez egy csodálatos dolog, ha valakinek erős a hite. Viszont azt a kikötést tettem, hogy ha majd pl. tizenévesen a gyerek nem akar hittanra járni, és esetleg kijelenti, hogy nem hisz, akkor nem fogjuk erőltetni. Ezen volt vitánk, ő szerette volna, de sikerült megegyeznünk abban, hogy onnantól kezdve, hogy egyszer kijelenti a gyerek, hogy nem hisz benne, felesleges erőltetni.
Inkább vagyok agnosztikus, mintsem ateista, de a vallást semmilyen szinten nem gyakorlom, viszont azt sem jelentem ki teljes bizonyossággal, hogy esélytelen egy felsőbb hatalom jelenléte. Ezért is írtam ki úgy a kérdést, ahogy :)
Tudom, hogy lesz pár nehéz körünk még a vallás miatt, de szeretjük egymást, és megpróbáljuk ezeket áthidalni.
válasza:"Gyerekeknél abban egyeztünk meg, hogy rendesen fognak járni hittanra, eljárnak majd templomba az anyjukkal, viszont én sosem fogom azt "hazudni" nekik, hogy hiszek."
Egyébként ez teljesen rendben van így. Ismerek egy házaspárt, ahol már vannak gyerekek és a nő hívő, a férj nem. A gyerekek járnak templomba az anyukájukkal, és kérdeztem a férjet is, hogy ők ebben hogy tudnak kompromisszumra jutni. Azt mondta, hogy nem zavarja, hogy a gyerekek hittant tanulnak és templomba járnak, és őt meg senki nem erőltetni. Jó látni egy ilyen családot, ahol ilyen simán át tudják hidalni az ellentéteket, míg sajnos máshol ennél sokkal kisebb nézeteltérésből világméretű vitát csinálnak...
válasza:Jó azért látni, hogy ilyen is van, és működik. Nekem is volt régen egy kapcsolatom, ahol én voltam a vallásos fél (akkor még csak alkalmilag jártam templomba katolikusként), az a volt párom meg ateista volt, de a kimondottan vallásellenes fajta. Nagyon rosszul esett, hogy közölte, ő úgy sem megy templomi esküvőre, hogy neki nem kell megkeresztelkednie, nem kell azt hazudnia, hogy hisz, mert (idézem) "nem fogja egy pap süket dumáját hallgatni". Nem is tartott sokáig a kapcs.
Nekem szimpatikus a kérdező hozzáállása, mert elfogadó, tiszteletben tartja a párja vallását, és kompromisszumkész.
Folytatva a magam történetét, utána én is rendszeres vallásgyakorlóvá váltam alkalmiból, és végül hasonló felfogású férjem lett. Utólag visszagondolva szerintem az a legjobb, hogy ha vallásügyben nagyon hasonlóan gondolkodik a pár. De üdítő, hogy vannak olyan kivételek, mint amilyen a kérdező párkapcsolata. Szóval ez is tud működni, ez tök jó szerintem. :)
Sok boldogságot!
33/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!