Bakik az esküvődön?

Unokatesómék lagziján történt,a mai napig emlegetjük...már tudnak rajta nevetni.Akkor sírni tudtak.

1fő szintis zenészt kértek fel,aki a lánykikérésnél is zenélt éstermészetesnek vette,hogy ő sem maradhat ki egyetlen pálinka kínálásból sem.

1óra alatt sikerült jókedvűre kortyolnia magát,ami utána a lagzi helyszínén sem volt másképp.

Elérkezett a vacsora(jelzem,este 8óráról beszélünk),nyomta a kis lájtos zenécskéjét közben(mert ugye ááá,köszönöm,én nem vagyok éhes...nehogy ugye valamit szívjon a pián),egyszer csak odanézel és látod,hogy a zenészed oldalra dől,mint egy gyerekek által magasra épített kockatorony.

Nyáron,esküvő szezonba,szombaton este 8kor.

Szerencsétlenek sírva rohangálva,telefonálgatva próbáltak keresni valakit,aki ráér még aznap.

Végül sikerült találni egyet,hál istennek nagyon rendes volt,jól zenélt,jó bulit csinált és pici pénzért eljött.

Hú rengeteg volt :D

- Otthon hagytam az ültetési rendet, úgyhogy shortban, melltartóban becsavart hajjal futkorásztam az étteremben az ültetőkártyákkal, és próbáltam fejből emlékezni arra, ki hol ül.

-Volt egy olyan pillanat, amikor nagyon kiborultam mindenkire. Sógornőm, akiért nem különösebben vagyok oda, meg fulltermészetesen ki be járkált a szobában ahol a k.lányok és én készültem, fontoskodott stb. elszakadt a cérna és ordítva küldtem ki a p.ába. (amúgy jól esett)

- Késésben voltunk, és a lányok, sietve olyan szorosan fűzték rám a ruhámat, hogy a templomban azt hittem, hogy elájulok, olyan rosszul voltam.

-A férjem onnantól, hogy leült az asztalhoz mindennel leette az öltönyét :D

- Az abroncsomból kiszakadt az egyik merevítő, amitől a ruhám gyakorlatilag olyan hosszú lett, hogy folyamatosan ráléptem, táncolni se tudtam rendesen. Másnap a varrónő megkapta a magét.

- A nyitótánc előtt szétrepedt a férjem lába között a nadrág, úgyhogy anyukám varrta össze gyorsan.

-A ceremóniamester egy akkora bal..sz volt, hogy elképzelni nem tudjátok, gyakorlatilag semmit nem csinált csak evett.

Imádtam minden percét :D De képtelen lennék újra végigcsinálni

Szakadt az eső. Lefújtuk a kis körnek tervezett lánykikérést. Így a sziromszóró kosárka, tanúk kitűzője a menyasszonyi kocsi hátuljában foglalt helyet, a gond az volt, hogy a ceremónia előtt engem kb. bezártak a kocsiba, hogy Nehogy véletlenül megázzak, a többiek meg halálra keresték a fentieket...anyósomék még haza is rohantak...

A templomi előtt odakísértek esernyő alatt a templomhoz, csupa férfi körülöttem, na menjek be, én jövök. Tényleg hallom, szól a nászinduló, már kb. a végefelé tart, de nincs egy nő, aki a hajamba igazítaná a fátylat, az uszályomat Elvileg vivő hugom meg ott ül az első sorba...végülis uszály a templomin nem volt, a fátyolt meg beleütyködtük a hajamba.

Több helyszínre kocsival kellett menni, az utolsó helyszínre a szüleim több eseményt lekésve találtak el(csokordobás, harisnyakötő dobás, pezsgős fogadás, fényképezkedés velünk)

Még volt néhány igazán apróság, de ezek voltak a legbosszantóbbak.

Nekünk idén nyáron volt az esküvőnk, 40 fokban, verőfényes napsütésben. A kreatív fotózás délután 1-kor kezdődött, és délután fél 4-ig tartott, 2 helyszínen. Mondanom sem kell, a fotózás 90%-a abból állt, hogy majdnem minden 2. kép között törölgetett a fotós, meg én az arcomat mert csillogott, folyt rólam a víz stb. A ruhám ott valamelyik fetrengős képen elcsúszott valahogy, amit ugye nem vettem észre, és senki nem szólt róla, csak a vacsora után mikor eljutottam a mosdóba, akkor láttam meg, hogy a mellem alatti részen olyan mintha lenne 1 kis kidudorodó hurkám... (persze ez minden képen látszik, de mindenki azt mondja, hogy ha nem mondom akkor észre se veszik..na persze. :D)

Nálunk volt kikérő, apósomra volt bízva a feladat, hogy pár szóban, úgymond jelképesen kérjen ki engem. Előtte 1 hónappal már odaadtam neki az általam összeválogatott/írt szöveget, hogy nézze meg, 7 mondat az egész, tetszik-e neki, képes-e elmondani. Na, hát az esküvő hetében közölte, hogy nem tetszik neki, ő ezt nem akarja..mire mondtam neki, hogy pedig ez van, direkt időben odaadtam, erre már nincs időm, hogy ezzel is foglalkozzak neki külön. Na hát ebből következik, hogy a kikérő előtt fél órával telefonált a sógorom, hogy üzeni apósom, hogy tök más szöveget mond ám el, most állították össze, de ne parázzak....:D Akkor már csak röhögtem...de végül jól sikerült. :)

A másik sógorom hozta el a koszorúslányok kis csokrát, az örömapáknak a kitűzőt, a tanúk kitűzőjét, és a szülőköszöntő csokrokat, valamint a dobócsokrom. amikor megláttam őket, sírni tudtam volna. A koszorúslányaim 2 illetve 3 évesek voltak, direkt kértem a virágost, hogy 1 szál kálla legyen nekik, de a szárát vágja le, hogy épphogy fogni lehessen, meg egy kis díszítést tegyen csak mellé. Ehhez képest az 1 szálas kálla csokor nagyobb volt mint maga a koszorúslányaim, és olyan habos díszt adott neki, mintha valakinek csak úgy adnám szülinapra. Anyukám szedte szét őket, meg vágta le a szárát, hogy nézzen ki valahogy, meg látszódjanak tőle a koszorúslányok. Az örömapák kitűzőjének 1 pici fehér rószafejet képzeltem, ehhez képest mind2 bazi nagy volt, de akkor már ez volt a legkevesebb..

A húgom volt a tanúm, neki virágos karkötőt rendeltem...felvette és a kikérő előtt 2 perccel lefordult róla neki a kis virág dísz. :D Én ragasztottam meg tűzködtem neki össze, hogy a polgári szertartásig legalább kibírja neki.

A dobócsokrom a polgári szertartáskor a kocsiban volt, de akire rá volt bízva elfelejtette betenni a csomagtartóban lévő vázába, így mire kiértünk a vacsora helyszínére, konkrétan a fele el volt száradva és lefele állt.. (3 kis csokorból állt össze), de már ezzel sem foglalkoztam különösképpen, nem tudtam vele mit kezdeni akkor már. :D Eldobtam így, de örültek így is akik elkapták. :D

Az egyik legjobb barátnőm meg este 10-11 körül akkorát esett, hogy mind2 térdéből folyt a vér, de állítása szerint nem is fájt neki...szegény rohant a barátnőimhez a táncparkettről amikor kiderült, hogy elraboltak, hogy azonnal induljanak el ők is, nehogy lemaradjanak. :D

Aztán egész éjjel azt mondogatta, hogy reméli senki nem látta, és nincs róla kép...:D

Összességében apróságok, de utólag vicces emlékek nekem ezek. :D