Akik szüzek maradtak az esküvőig tartva a hagyományokat, az átöltözéskor vesztették el a szüzességüket vagy megmaradt másnapra az első együttlét?

Egyik barátnőm is ilyen, de ők tartogatták az első alkalmat a nászútra. Kb. hajnali 6-kor értek haza a lagziból mosott rongyként, az átöltözés meg nincs rá idő, ha az ember meg akarja adni a módját.

A piros színnek meg semmi köze a szüzesség elvesztéséhez.

Ha tényleg a hagyományokat akarják követni, akkor ott sebtiben meg kell történnie a dolognak. Erről készült a feljegyzés is az 1800-as évekből, de akkor még nem volt menyasszonyi ruha, tehát csak a kontyolás előtt történt az elhálás:

"...Ezután következhetett a menyasszonyfektetés vagy elhálás, melynek régen jogi jelentősége is volt. Ezt néhol gyertyás tánc vezette be, amely során az arának olyan cselekedeteket kellett végrehajtania, amelyekkel jelképesen leendő férje elsőbbségének elismerését bizonyította – például lehúzta a lábbelijét, csizmáját, melyet a vőlegény gyengéden a menyasszony homlokához kocogtatva mondta: "én a te urad vagyok”. Lefekvés előtt a vőlegény levette a menyasszony koszorúját, s a vőfély botjára tűzve vitte vissza a vendégseregbe. Az ifjú párt a lakodalmi tisztségviselők ünnepélyes rítusok közepette lefektették egy elzárható helyiségbe, gyakran a padlásra, hogy a nászéjszakán megtörténhessen az elhálás. Ez alkalommal ismét szerepet kaptak a termékenységrítusok. A padláson a nyoszolyóasszony készítette el a nászágyat füvekkel, imádsággal megáldotta, vagy gyermeket hempergetett meg a nászágyon, hogy a bő gyermekáldás ne maradjon el. A nászéjszaka történései a mulatozó vendégek oldalát is furdalták, ezért gyakran olyan tárgyakat dugtak a nászágyba, melyek valamilyen módon hangot adtak, hogy kontrollálhassák az elhálás megtörténtét, és - természetesen - jót mulathassanak ezen. A vigasság odalent tovább folytatódott. A legények igyekeztek az ifjú pár valamilyen ruhaféléjét ellopni, hogy később azt kiváltathassák.

Az ébresztés után egyes helyeken szokás volt az is, hogy a nyoszolyóasszony a feleség szüzességét bizonyító lepedőt közszemlére tette. Ha kiderült, hogy a lány mégsem volt érintetlen, akkor bizony a szégyenben maradt vőlegény családja elégtételt követelhetett. Ezt elkerülendő, gyakran valami aprójószág lelte hamarjában kés általi halálát, vérével segítvén a dolgot. A palócoknál igen szigorúan megkövetelték a legény házasság előtti önmegtartóztatását is.

A 20. századra már megszünt a házasság elhálásának nyilvánossága. Annak elmaradásához néhol külön ürügyet kellett találni, mint Felsőtárkányban, ahol egy korábbi tűzesettel hozták kapcsolatba, mely a menyasszonyfektetés alkalmával ütött ki, és nagy pusztítást végzett. Azontúl hajnalig szokott medrében folyni a mulatság..."

Ez nagyon érdekes vlt, köszi.

Mondjuk, szegény menyaszony ha nem vérzett, nem feltétlenül jár vérzéssel a szüzesség elvesztése.