Hogyan érhetném el, hogy a vőlegényem ugyanolyan lelkes legyen az esküvő iránt, mint anno?

Elfogadom, hogy így látod, de én nem :) Három éve jegyzett el, tehát nem olyan régen. Én kapom a házat, de a párom kb jobban várja, hogy elköltözzünk, mint én, mert szeretne már egy nyugodt kis helyet magának/nekünk. A testvérének az nem tetszett régen, hogy miután szakított a bátyja a barátnőjével, a párom inkább velem volt, és nem az ő lelkét ápolgatta, nem ment el vele ide-oda. Amikor a tesója szapult engem, akkor a párom az egész családjával szemben kiállt mellettem, a saját fülemmel hallottam, hogy ordibál velük, hogy ne merjenek rám egy rossz szót sem szólni. Nem hiszem, hogy így viselkedik egy olyan férfi, aki nem szerelmes a barátnőjébe. A párom és én is "otthonülősek" voltunk, amikor megismerkedtünk (szomszédok vagyunk), egyikünknek sincs igénye nagy társasági életet élni, hisz soha nem is éltünk, egymás előtt. Tehát mi nem az a bulizós, eljárós fiatal pár vagyunk. A barátom sűrűn felhozza a gyermektervezést, tehát nem az elköteleződéssel van a baj, hanem magával az esküvői cermóniával. Már felmerült bennünk, hogy titokban, ketten megesküszünk, csak nem akarunk csalódást okozni a családunknak. Azt hittem, hogy kapok valamilyen kis női prakikát, ahogy belelkesíthetném az esküvői szertartás iránt, de úgy látom, hogy csak az az egy út van, ha kibékülök a testvérével......