A kör asztalos megoldásnál kell ültetési rend?

Megnézném én azt a protokollt, ahol le van írva, hogy rokonok nem ülhetnek egymás mellé!

Én csak olyan esküvőn voltam, ahol probléma volt az ültetési rend hiánya! Köztük a sajátom is, ahol a férjem rokonai elfoglalták az "ifjú pár asztala" közeli helyeket, és igy az én rokonaim, köztük a kerszetapám, aki a násznagyom volt, az asztal végére szorult. Nagy sértődés volt belőle. Mindenképpen ültetésrend párti vagyok. Általában aki ezt csinálja, jól át tudja látni a helyzetet, ki kivel ül szívesen egy asztalnál. Ez kisebb problémát okoz, mintha az utolsóknak érkezők csak "szórványban" tudnak leülni, mert minden asztalnál csak egy-két szabad hely maradt.

(Off-bocs)Megtennéd, hogy belinkelsz nekem, valami írásos anyagot erről, mert hogy kerestem, de nem találtam, és igazán kíváncsi vagyok az esküvői illemszabályokra. De ha lehetséges, ne valami női magazin négysoros cikkecskékére utalj, mert hát amit ott írnak, az inkább mosolyogni való, és sokszor semmi köze a valósághoz.

Miféle klikkesedés?? Egy esküvőn, pláne, ahol eleve "klikkek", vagyis szűk csoportba tartozó egyedek (a családra gondolok) jelennek meg. Úgy gondolom, hogy a lakodalomnak, mikor már egyben van a nép, 100-150 fő, vagy akár több is, ez leginkább már az étteremben történik, -több fázisa van. Kezdetnek a beszélgetős, ahol igenis előny, ha a rég nem látott, távoli rokonok kerülnek egymás mellé, mint szándékosan keverni az ismeretlenekkel, a másik fél családjához tartozókkal őket. Kényszeredett mosoly és nagy csönd lesz így, mert nincs miről beszélgetni, főleg akkor, ha tudják, hogy ez az első, és lehet, hogy egyben az utolsó találkozásuk is.

Amit említesz, az a helyzet partikon, céges összejöveteleken és bálokon igen hasznos lehet, ahol nem titkolt cél, hogy ismerettségek szövődjenek, új kapcsolatok jöjjenek létre idegen emberek között, ezáltal megkönnyítve a további együttműködést. De az esküvő nem erről szól, ott mindenki abban az időszakban akarja jól érezni magát, csak arról az egy napról szól, (a vendégseregnek mindenképpen).

Jobb esetben igy is tud olyan fergetes hangulat kerekedni, hogy boldog-boldogtalan összekapaszkodva, egymás csípejébe, vállába csimpaszkodva vonatozik körbe a terembe, nagyteremből ki, a konyhán vissza, nem nézve, hogy ismeretnen vagy éppen közeli rokon-e a másik. De ez inkább a zenészeken és a cm, vagy vőfélyen múlik.

Tehát: ültetődédula!