Ha meghívnak Benneteket esküvőre, akkor evidens számotokra, hogy megajándékozzátok a párt?

Szerintem ezek a 'szarok az illemre" emberek, vagyis a többségük alapvetően nem annyira tuskó, hogy ne vigyen semmit se... hanem azon vannak kiakadva, hogy a pár esetleg utal rá, hogy mit vigyenek. Ez elég bonyolult kérdés, mert a párnak igaza van, ha inkább pénzt szeretne vagy maga jelölne ki holmikat, ahelyett, hogy fölöslegesen legyen 5 kávéfőzőjük meg 2 tescós étkészletük... főleg mert régen ugye nem éltek együtt a párok, esküvő után költöztek be az új házba, oda elkeltek az új háztartási eszközök, ma meg optimális esetben a pár már egy ideje együtt élt az esküvő előtt, és már beszerezte magának a szükséges holmikat.

De vannak egyesek, akik szeretik a hagyományokat, és jajj, ha valaki már nem meglepetés-ajándékot akar, az hálátlan (ezek között tényleg vannak olyanok, akik a hagyomány miatt ódzkodnak, de azok is, akik azon bánkódnak, hogy a 20 éve kapott, akkor is divatjamúlt, polcon porosodó étkészletet nem tudják elpasszolni a párnak, vagy nem tudnak vmi leakciózott auchanos vmit adni)... és az is kérdés, hogy a pár hogy közölte ezt a dolgot, hogy pénzt vagy konkrét tárgyat kér. A pénztarhálós bugyuta, általános iskola első osztály szintű versikék az igényes meghívópapíron, elegáns meghívószöveg mellett elég igénytelen, proli, neveletlen hatást keltenek, és kérdés nélkül benyögni, hogy adjatok lóvét... hááát... nem illik. Utóbbi esetben megértem, hogy annyira felhergeli magát az ajándékozó, hogy kijelenti, hogy letojja az illemet, pedig nem is biztos, hogy úgy van az :).

Röhögjetek ki, pont a minap beszélgettem erről egy barátnőmmel, és a számomra ideális ajándék az lenne, ha ÉN, mint menyasszony adhatnék ajándékot.

Ha szemérmetlenül gazdag lennék, olyan kis csomagokat dobnék össze, mint a díjátadókon szokott lenni. Mindenki kapna valami hatalmas értékű vásárlási utalvány, wellness hétvégét, drága pezsgőt, minőségi csokit, bőrkötéses határidőnaplót, mittudomén. Már csak nyernem kell a lottón.

Őszinte leszek, amiért le fognak pontozni, de nem érdekel.

Én ezt az egész, gyakorlatilag kötelező ajándékozást az esküvőkre hülyeségnek tartom. Ha meg még válogat is a pár hogy ők inkább pénzt akarnak, nem ajándékot...azt még rosszabbnak tartom.

Az ok az, hogy ha én valakit meghívok az esküvőmre, az azért van, mert fontos nekem, vagy épp a férjemnek, azt szeretném, hogy velem ünnepeljen és ott legyen. Meghívom az esküvőre, ahol enni, inni fog. A nevében is benne van, meghívás, nem hívás amiért cserébe várok valamit.

Nem azért hívok meg senkit, hogy ajándék, vagy pénz formájában visszafizesse nekem a megvendégelése árát. Egyébként a férjem is így gondolja.

Mi is megmondtuk mindenkinek, amikor az esküvőnk volt, hogy ne adjanak semmit. Szerencsére a legtöbben be is tartották, és örültünk, hogy komolyan vették. Akik nem, azoknak meg is mondtuk, hogy nem ebben egyeztünk meg...kényelmetlenül éreztük magunkat.

Volt, akit nagyon szerettem volna ott tudni az esküvőmön, de arra hivatkozva nem jött el több mint 10 év barátság után, hogy nincs pénze ajándékra. Nekem ez nagyon szarul esett, sokkal többet jelentett volna ha ott van, mint egy hülye ajándék, vagy pár mocskos tízezres. De legalább megtudtam, hogy nem volt igazi barát.

Közeli barátaink közül, még senki nem házasodott. Ha később valaki fog, olyan aki végül mégis adott nekünk ajándékot, neki mi is veszünk majd. Ennyi. Jöhet a lepontozás.

17-re:

Én adnék (bár én a magaméra sem mondanám, hogy ne adjanak).

Egyébként ennek az ajándéknak más a funkciója, mint mondjuk egy szülinapi ajándéknak. Régen legalábbis az volt a nászajándék funkciója, hogy segítse az ifjú párt a közös élet megkezdésében. Épp ezért a pénz adása is teljesen elfogadott volt, meg az is, hogy az ifjú pár elmondta, hogy minek örülnének, mire lenne szükségük (hogy ne 3 hűtőszekrény legyen, meg 5 falióra).

Ma már árnyaltabb a helyzet: sokan esküvő előtt már nemcsak összeköltöznek, de a közös otthonukat is évekkel előtte berendezték. Talán ezért is vannak, akik ma már nem akarnak ajándékot kapni.