Milyen kifogást találjak ki, hogy ne kelljen elmennem az esküvőre?

A történet bonyolult, megpróbálom röviden és érthetően megfogalmazni.

Szóval engem a nagynénim nevelt fel, mert a szüleim alkoholisták. Kis koromban elvett a gyámhatóság anyáméktól, nagynénim pedig örökbe fogadott.

5-en éltünk együtt, nagynéni, neki a barátja, és a 2 unokaöcsém meg én.

Kb 10 éves lehettem, amikor éjjel arra keltem, hogy a nagynénim barátja taperolt ott lent, a mellemet is simogatta, fogdosta. Sose felejtem el, úgy csináltam mintha aludtam volna, ő meg mondta, hogy "tudom hogy ébren vagy, nem kell félned", és fogdosott tovább, aztán kiment a szobámból. Másnap úgy tettem, mintha tényleg aludtam volna, próbáltam kerülni a pasit, suli után is inkább mentem barátnőkhöz a játszóra. Többet nem fordult ez elő. Nagynénimnek nem mertem elmondani, sőt, senkinek sem.

Aztán egyre "bolondabb" lettem, nem akartam otthon lenni, inkább barátnőimmel voltam, bármi jobb volt, csak ne otthon legyek.

Mindeközben a tanulmányi átlagom leromlott, 12 évesen a rendőrök vittek haza éjjel, amikor csak tehettem részeg voltam, a füvezés is képbe került, de hál istennek az nem vált rendszeressé. Nagynénim persze végignézte ezt a "folyamatot", sokszor veszekedtünk, majd arra jutott, hogy nem vagyok komplett, és berakott a Heim Pál gyermekpszichiátriára. Ott közölték 1 hét után, hogy nincs semmi bajom, csak kamaszodom, nem szorulok gyógyszeres kezelésre, így hazaengedtek.

Ezek után felhívtam a nevelőszülői tanácsadóm, mondtam hogy had menjek egy otthonba, mert már nem akarok velük lakni, így bekerültem egy gyerekotthonba. 18 éves koromig voltam bent, utána albérletbe költöztem, rendes, egész jól fizető munkahelyem van, egyáltalán nem iszok alkoholt, drog szóba sem jöhet, egyedül a dohányzás maradt meg.

És most van az, hogy Nagynénimék összeházasodnak, és engem is meghívtak az esküvőre. De én nem akarok elmenni, nem akarom újra látni azt a pedofilt, nem akarom azt a félelmet érezni mint anno, egyszerűen az életbe többet soha nem akarok róla hallani semmit. Mégis mit találjak ki, hogy ne kelljen elmennem? Azt nem mondhatom, hogy "Figyelj, a drága jó pasid évekkel ezelőtt molesztált, nem szóltam neked mert féltem, nem megyek el, de azért sok boldogságot nektek".

Tudják hogy hol dolgozom, hol lakom, nagynénimmel tartom a kapcsolatot. Szóval nem tudom pl a munka miatt lemondani, meg amúgyis nyáron lesz az esküvő.

Szóval mit mondjak, miért nem megyek el?

Elnézést, ha hosszú és egy kicsit zagyva lett, de most írtam ki ezt először magamból. Köszönöm a válaszokat.