Ti megsértődnétek?

A többiek is zokon vették...főleg, hogy volt olyan, akivel évekig egy albérletben lakott az egyetem alatt, az a barátnőnk, akinek az esküvőjén ott voltunk szintén megbántódott, hisz ő sem gondolta volna, hogy így szerez majd tudomást a dologról...

Az eljegyzés után egyébként kérdeztük, hogy tudják e már mikor lesz az esküvő, vagy még nem tervezték e meg ennyire pontosan, és akkor azt a választ kaptuk, hogy még nem kezdtek el szervezni semmit...így nyilván nem gondoltuk, hogy rá két hétre esküvő lesz.

És tudjátok én tökre megértem és elfogadom, ha a pénz miatt nem volt megoldható a nagyobb banzáj...én is még bőven ez előtt állok, és fingom sincs mi lesz akkor, hogyan alakul majd az én "nagy napom"...tehát nem a meghívás elmaradását nehezményezem, hanem azt, hogy annyiba sem nézett minket, hogy egy közös csoportban, vagy egy körüzenetben értesítsen bennünket...ez egy gesztus, és körülbelül két perces elfoglaltságot jelent...sőt fokozom, még az is belefért volna, hogy azt írja:

"Csajok, férjhez mentem!!! :) Tudom hirtelen jött, kicsit össze-vissza vagyok, nincs időm többet írni, de minden oké, nagyon boldog vagyok, és ha lesz időm megírom a részleteket, puszika!"

Ennyi...és senki nem érzi magát egy elhanyagolható, felesleges, esetlegesen szar barátnak...

Többen írták, hogy lehet azért nem szólt, mert kellemetlennek érezte volna, hogy szól, de nem hív meg bennünket.

Erre az a válaszom, hogy pont a tizenéves barátságnak köszönhetően nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy nagyjából, kinek milyen az anyagi helyzete, épp ezért nem is értem, hogy az miért okozott volna kellemetlenséget neki, hogy elmondja nem tud meghívni minket...senki nem várta volna el ezt! De azt, hogy írjon egy két soros üzit, azért azt igen...és nem gondolom, hogy ez gyerekes megközelítése lenne a témának! A családot nem választhatjuk meg, de a barátainkat igen, és ha én valakit a barátomnak választok, akkor annak szólok, ha férjhez megyek, akkor is, ha nincs lehetőségem meghívni. Pont.