Miért nem akarnak házasodni manapság a fiatalok?

1. mert nem akarok elválni.

2. mert sokkal többet ér nekem az, hogy lesz 2-3 szép okos gyerekem, minthogy eltapsolok 2-3 milliót egy vacak napra.

hát nem tudom.itt sokan írják azt,hogy pont a nőknek fontos az esküvő,a lakodalom és ha a templom előtt látnak egy párt akkor belőlük is előjön ez a dolog...bennem nem.az esküvő még rendben,meg a templom és a vendégek,de én valahogy inkább a gyermekeimre költeném azt a pénzt amit a vendégek szórakoztatására meg a csilli-villi kis fehér menyasszonyi ruhára költenék.

nekem is volt esküvőm,el is váltam :(

most boldog kapcsolatban élek,itt is lesz esküvő kb 2 hónap múlva,de a max az a két tanu és ennyi.család nincs,a szüleim meghaltak,testvéremék szarnak a fejemre...a maradék meg szétszórva a világban...szót se róluk.egyébként is,tényleg nem kell ehhez pénz az esküvőhöz,ingyenes!Ráadásnak rólunk kell,hogy szóljon,nem a vendégekről.egyébként néhányuknak akik itt válaszoltak valamilyen szinten igazuk van azzal kapcsolatban,hogy miért nem akarnak a mai fiatalok házasodni....pénz.lakás,buli,legalább 10 emberrel szex,utazás stb.a többit nem írom,megtették már helyettem és meg is fogják még.egyébként 2 gyönyörű gyermekem van.sajnos az apjukkal elváltunk(ahogy más írta,szerinte legfőképp a nő hibája,sztem nem,sztem meg mindkettőnké,ebben az esetben sajnos nagyobb részt az övé.mivel nem türöm,hogy bárki megüssön főleg nem a gyerekem elött)....azóta kapcsolatban élek,várjuk a 3-at,boldogok vagyunk és még csak 21 leszek nyáron.lehet érte lehurrogni,hogy úr isten milyen korán.nekem a család kell/kellett mindig is nem pedig az,hogy millióim legyenek,utazgassak.én a gyermekeimmel és a párommal akarok,aki lassan a férjem lesz,vendégek és pénzszórás nélkül.inkább utazgatok a családommal és lásson minél többet a gyermekem is,minthogy utazgattam volna mielött megszülettek,aztán meg nem tudom majd elvinni őket sehová....mi így vagyunk boldogok.lehet túl kacifántos/zavaros voltam,de remélem azért érthető is!

Hát, mikor olyasmit olvasok, hogy csak 10perc legyen az esküvő, meg minek felhajtás, meg az egész házasságosdi minek, összeszorul a torkom, és bőgnék, hogy az egyik legszebb álmom semmit sem jelent.

Van egy gyönyörű 7hónapos kisfiunk, szeretjük egymást. De a párom nősülési szándéka sehol sincs.

Tegnap az anyósom kérdezte, és esküvő? mire teljesen megsértődött, hogy minek nyagatják ezzel a hülyeséggel, majd elvesz, egyszer, és különben is.

Majd, de inkább soha lesz családom, hivatalosan is. Nem csak egy fiam, meg az apja. Lehet itt apaságizni, meg tudom is én mivel elfogadni a gyereket, de akkor is, jogosan mondhatná a város 100éves mamája, hogy zabigyerekem van.

Jó lenne, ha normális család lennénk, ha nem csak vadházasságban élnénk, nekem ez így nem jó. Így lógunk a levegőbe, azt sugalja, hogy bármikor pakolhatok, és az első lovaggal leléphetek, mert szabad vagyok.

De minden ezt sugalja, minek megmaradni egy ember mellett, hiszen ott vannak mások is, ők is így, és könnyebb kisétálni stb.

És ezt egy férfi nagyon könnyen meg is tudja tenni, ha apa ha nem. Egy nő nagyon nehezen talál magának párt gyerekkel, pl.(örülök, ha sokaknak sikerül)

Nem vágyok milliós jegygyűrűre, sőt, mivel utáljuk az aranyat, ezüstöt viselünk, és ezüstből talán szebbek is a gyűrűk, max30ezer lenne, ha lenne lánykérő és a pár karikagyűrű. Szeretnék álomruhában(40kölcsönözve), templomban, a rokonok, és tényleg barátok előtt férjhez menni(max50fő, de nincs annyi), utána egy családi "buli" ebéddel, tánccal.(ezt meg minek is számolnám...)

Ja, és nem a papír számít, de az, az álomvilág, tisztel annyira, hogy legalább megpróbáljuk az örökkön örökkét, az igen is számít.

Amit régen jelképezett, összetartást, szeretetett, szerelmet, megbecsülést, tiszteletet.

Én 22 voltam a férjem 27 mikor összeházasodtunk. 23 múltam mikor megszületett a kisfiunk (félreértés ne essék bő fél évvel a házasságunk után estem teherbe, tervezve a babát). Megszületett, éltünk boldogan, majd valami nem volt oké..... mintha elromlott volna a kommunikáció, nem vettük egymás jeleit. Egyre tovább dolgozott (tényleg dolgozott, nem nő volt hála istennek) én egyre fáradtabb voltam reggel 6-tól este 8-ig egyedül az akkor 4-5 hónapos picivel!

Sok veszekedés, majd jeleztem akkor pakolok, és megyek a fiunkkal. Elegem van, fáradt vagyok, sok a veszekedés.... stb.....

Erre összekapta magát, újra elkezdtünk beszélni, ritkult a munka. Mára annyira helyrejött a kapcsolatunk, hogy szinte jobb mint házasság előtt ( 1 év telt el azóta). Határozottan állítom, hogy bennem az munkált, hogy házasok vagyunk, nem hagyhatom el. Hiszek a házasságban (nem feltétlenül a papírban, inkább az érzésben és a biztonságban amit ez ad), és helyre akarom hozni -persze a férjem is kellet hozzá-. Az én szüleim is elváltak, és egyet tudtam, én nem akarok. Szeretem, és akkor is szerettem a férjem, csak nagyon nehéz, és stresszes volt az eleje, hogy beinduljon a napi rutin babával, és hogy, a munkája is rendben legyen.

A papír maga számomra az a kapocs, ami lelkileg, jogilag, társadalmilag összefűz ( ami szerelemből köttetett). Túl könnyen lehet ezt manapság feladni, és nem igazán szertnek manapság egy kapcsolatért harcolni, mert azt gondolják, találnak ugyanolyat, minek ezzel nyűglődni. Ez itt a baj. És általában nem találnak ugyanolyat, maximum mást. Néha ez bejön, néha nem.

Szerintem :)

Hát én pedig elég régimódi lány vagyok. Legfontosabb a kapcsolatom. Sokáig ismerkedek, nem fekszem le vele egy nap után, nincs első látásra szerelem, csak olyanokkal akit jól ismerek. Sőt még csókolózni sem fogok egy nap után, nem költözök össze vele egy hét után. Nem fogom megcsalni, nem járok bulizni, nem rúgok be, szeretek főzni, mosni, takarítani otthon de dolgozni is. Manapság ez nem menő.

DE: ennek ellenére nem tartom fontosnak az esküvőt. Szép ruha, nagy lagzi, csillogó gyűrű, szép-szép, de nem halok meg boldogtalanul ha nem lesz ilyenem. Szóval nem tartom létfontosságúnak, sem a szeretet bizonyításának. Álláspontom szerint ha valaki nem szeret, nincs felnőve, nem őszinte az a házassággal nem fog felnőni és jóvá válni! Csak egy papír, persze jó azt mondani hogy a felesége vagyok de ugyanakkor én szeretek lány lenni. :) Így is elromolhatnak a dolgok, pusztán csak bonyolultabb kilépni, nem lehetetlen. Nem ártok vele senkinek. Nekem így jó, a páromnak is, ha akar megkér. Gyereket nem tervezek az életembe, szóval senkit ne zavarjon. Nem vagyok tipikus mai fiatal, nem is kedvelnek a fiatalok, mégsem tartom halálosan fontosnak az esküvőt...

Az _összes_ volt barátnőm, aki megházasodott, már el is vált.

spamer (33/f)