Hol voltatok naszuton?

Törökorszagba megyünk Beldibibe (Antalya), egy tengerparti Resortba (3 emeletes, sok epületes, fas környek, mögötte hegyekkel, tiszta tengerrel, es 0-24-ig all inclusive ellatassal, eleg normalis arert). Remelem, jo lesz:)

Ti hol voltatok/hova mentek?

Kőszegen. Elégedettek voltunk e? Hát... ez egy hosszú sztori :D.

Történt ugyanis, hogy nem egész másfél hónapunk volt megszervezni az egész lakodalmat, miközben mindketten dolgoztunk. Sikerült, de a nászút szervezése eléggé háttérbe tolódott, márpedig nekem eldöntött tény volt, hogy a lakodalom utáni héten már megyünk is nászútra.

Végső soron nekem teljesen mindegy volt maga a hely, csak éppen elképzeltem magunknak egy házikót valahol az erdőben, ahol majd túrázunk az asszonnyal, főzünk, romantikázunk, jó messze mindentől. Találtam én ilyet, nem is egyet, csak éppen 10-12 fős házak voltak, amit ketten kifizetni banális összegnek tűnt. Telt-múlt az idő, míg úgy döntöttem, esélytelen.

Végső soron odáig fajult a dolog, hogy már minden mindegy volt, csak legyen hová menni. Szóval az esküvőm napján, fél órával azelőtt, hogy indultunk volna a fotózásra, le is foglaltam a szállást :). Egy hangulatosnak kinéző vendégházban foglaltam szobát, gondoltam, jó lesz. Kőszeg szép hely, a házikóban majd romantikázunk, főzőcskézünk.

Na mindebből az lett, hogy kiderült, hogy ez a házikó egy hodály nagy villa, amiben telt ház van. A konyha közös volt, ahol egy percre sem voltunk kettesben - nesze neked romantikus főzőcske. Az egész hely a főút mellett volt, az amúgy nagyon hangulatos kis szobánk pedig éppen az utcára néző földszinti volt, amivel szemben egy igazi, békebeli, lepukkant melós kocsma volt megtalálható, aminek persze, kerthelyisége is volt, ahonnan minden percben emelkedett társalgás szűrődött be az aktuális politikai helyzetről, a házasélet és a mindennapi élet nehézségeiről, valamint egyéb, magasröptű filozófiai eszmefuttatásokról (ha valaki félreértett volna: minden este segg részeg barmok, tipikus panaszkodása a szar fizetésre, a mocskos kormányra, az asszonyra és mindenkire), szóval ablak becsukva, redőny lehúzva.

Az igazi probléma nem ez volt, hanem, hogy maga a ház erdélyi cigány családokkal volt tele - értsd: TELE. Ausztriába jártak ki zoknit árulni, ettől eltekintve folyton otthon voltak. Baromi aranyosak voltak amúgy, csak éppen nagyon hangosak, putrisak és egyfolytában veszekedett velük a tulaj.

A takarítónéni egy helybeli cigány asszony volt (egyébként tündér aranyos volt ő is), aki a fiával élt ott, aki úgy 8-10 éves lehetett, és olyan tenyérbemászó pszichopata tekintettel tudta az anyukáját a szobából szólítgatni, hogy a hátamon a hideg szaladgált. Ráadásul ez általában azzal végződött, hogy a gyerek vinnyogásából a házinéni rájött, hogy a takarítója bizony megint átszökött szembe a kocsmába, ezért átment hazarángatni, majd porig leszidni, hogy hogy lehet ilyen hülye. Így zajlott az első - meg a többi is - vacsoránk a nászutunkon. Romantikus volt... nagyon romantikus...

Úgy voltunk vele, nem gond ez, úgysem a szálláson terveztünk rohadni. Csakhogy azért hozzátartozik, hogy előtte pár héttel derült ki, hogy a feleségem terhes, így aztán a bulizás, a komolyabb túrázás és hasonlók kilőve. Végül így aztán Kőszeg látnivalóit nagyjából az első napon ki is pipáltuk, úgyhogy innentől kocsival mentünk minden nap egyre messzebb.

Csakhogy még ezt meg lehetett fejelni azzal, hogy menet közben a nejem begyűjtött valami elég durva hasmenéses vírust, ami nem volt éppen üdvözítő egy állapotos kismamánál, aki ráadásul még a kritikus első trimeszterben van. Ráadásul mindez október 23-án, amikor egyszerűen semmi nem volt nyitva, így aztán nem kicsit volt problémás diétás kaját keríteni neki.

Végül míg fel nem gyógyult valamennyire, bent rostokoltunk a szálláshelyünkön, így egész nap hallgathattam, hogyan próbál a szállásadónk rendet tartani a cigány családok között. A cigóktól kuncsorogtam edényeket, hogy valami diétásat tudjak főzni az asszonynak, aki ettől eltekintve feküdt egész nap, annyira ki volt. Úgyhogy nem gondoltam volna, hogy a nászutamon esténként focimeccset fogok bámulni, mivel az asszony már alszik. Romantikus, romantikus... Annyira, hogy a harmadik nap azon beszélgettünk, hogy beülünk a kocsiba és hazajövünk. Végül nem tettük.

Meg voltam e elégedve? Végső soron így utólag igen. Mégiscsak a nászutunk volt, mégiscsak boldogok voltunk. Jó programokat csináltunk, az egész meg egy marha vicces sztori lett utólag.