Van itt köztetek olyan férfi aki már megházasodna csak nem talál magának ehhez megfelelő társat?

Nem jó általánosítani szerintem,hiszen mindket nem képviselői közt van ilyen és olyan egyaránt.

Az viszont tény,hogy egyre inkább az érdekek dominálnak és nem a tiszta érzések.

Nem is merjük vállalni,ha jobban bele gondolunk.

Érdek,bizalmatlanság és kész is a zátony.

Köszönöm 10-es, nagyon betalált. Igaz, amit írsz, csak tudod ... ha szeretsz valakit, akkor reménykedsz, még ha az eszed tudja is, hogy mi a helyzet.

7#

Nem jó általánosítani szerintem,hiszen mindket nem képviselői közt van ilyen és olyan egyaránt.

Az viszont tény,hogy egyre inkább az érdekek dominálnak és nem a tiszta érzések.

Nem is merjük vállalni,ha jobban bele gondolunk.

Érdek,bizalmatlanság és kész is a zátony.

"Pár év alatt megöli a személyes szabadságot!"

Nem olyan párt kell választani, akivel ezeket a dolgokat nem lehet megbeszélni, mert amúgy meg lehet beszélni, ki mennyi szabadságot igényel, a házastárs pedig ezt elfogadja.

Normális emberekről beszélek, nem társfüggő, féltékenykedő gyerekekről!

Amúgy van ilyen a környezetemben, de ő ragaszkodik 1 lányhoz aki egyenlőre még nem szánta rá magát arra hogy összejöjjenek. A pasi 31 éves.

27/N

Szerintem ott már valami nem stimmel, ha valaki házasodna, de partnere nincs hozzá. A házasságnak az lenne a lényege, hogy azzal a bizonyos valakivel.

Lehet fantáziálni hülyeségekről, de minek? Ha megvan A nő, és a helyzet is adott hozzá, akkor jöhet az ásó, kapa, nagyharang. Addig meg minek képzelegni?

Nagyon rossz látni ezt a sok szomorúságot a férfiakban és a nőkben is. :( Nagyon kevés tiszta szívű ember van ezen a világon. Vagy talán nincs is. Tegye mindenki a szívére a kezét és jelentkezzen, aki úgy érzi, ő sose volt még önző. Az önzőség vagy mások kihasználása, ha úgy jobban tetszik, részben ösztönös dolog (túlélési ösztön), részben egy nagyon erős fogyasztói társadalmi hatás. Biztos mindenkinek ismerősek a következők: "mert megérdemled" "törődj magaddal" "kényeztesd az érzékeidet" "élj a mának" és még órákig sorolhatnám. Ezek a mondatok nem csak a vásárlási szokásainkat, hanem az egész gondolkodásunkat befolyásolják. Ezáltal kihatnak a személyes kapcsolatainkra is és az embertársainkkal is elkezdünk eszerint a "tanítás" szerint viselkedni. Igazából, ha valaki nem ilyen, az egy idő után úgy kezdi érezni magát, mint aki szembe megy az autópályán.

Ha valaki ezt felméri magában, hogy igen is van bennem is önzőség, én se vagyok hibátlan, az már tett egy lépést. A következő lépés felismerni, hogy mi a különbség a kielégülés/jólét és a boldogság között. Előbbit elveheted, megszerezheted magadnak, utóbbihoz csak úgy juthatsz hozzá, ha te adsz magadból. Igen is van olyan ember, aki ezt tudja. Aki akar adni magából és nem azt számolja, hogy Ő mennyit kapott, hogy Ő mit kap cserébe. Ha két ember azzal a szándékkal lép egy kapcsolatba, hogy boldoggá tegye a MÁSIKAT, akkor nagy az esélye, hogy az egy jó kapcsolat lesz. Persze az összecsiszolódás hosszú folyamat, és önző énünk mindig felüti majd a fejét, de azt észre kell venni, és bocsánatot kérni, ha hibázunk. Azt hiszem ilyen egyszerű a képlet. Minek bonyolítanak mindent túl az emberek? Elfelejtettétek, hogyan kell szeretni? Nem tudjátok felismerni, hogy a másik ember szeret-e??? 3 év után kell ezen elgondolkodni? EMBER! Volt nekem is ilyen kapcsolatom, de abból 1 hónap után dobbantottam. Akkor még nem tudtam milyen az, ha valaki igazán szeret, de azt azért tudtam, milyen amikor nem igazán szeretnek. Ezen nincs mit habozni. Ha valaki nem mer szeretni, adni magából, vagy elköteleződni, ha így jobban tetszik, az az ő baja, nem a tiéd. A mostani kapcsolatomban 3 év alatt annyi szerelmet kaptam a páromtól, amennyit állítom, hogy sok ember egész élete alatt se. :) Kívánom, hogy mindenki ilyen boldog legyen, mint én. Ne házassághoz keressetek társat, hanem tiszta szerelemhez! Ne olyan embert keressetek, aki boldoggá tesz, hanem olyat, akit TI akartok boldoggá tenni. És ezt majd viszonozza is...

Szerintem simán lehet partner nélkül is vágyni a házasságra, a hozzá fűződő képzetek egy stabil és boldog élet prototípusa, lehet anélkül vágyni rá, hogy fülig szerelmes lenne az illető.

Szerintem egy stabilnak tervezett kapcsolatot nem lehet máshogy indítani, mint az érdek egyeztetéssel.

Az egyik hozzászólásban igen furcsa, hogy 3 év együtt járkálás alatt még nem vált nyilvánvalóvá, hogy a fickónak az úgy kényelmes. Nyíltan kell beszélgetni, nem beszarni attól, hogy közöljük az igényeinket, szükségleteinket, terveinket, elvárásainkat. Nem várhatjuk, hogy valaki teljesítse őket, ha nem tesszük őket nyilvánvalóvá.

Én amikor eldöntöttem, hogy tartós kapcsolatot szeretnék, kerestem egy megfelelő partnert, leültünk megbeszélni, kinek mik az önzései, mik azok a célok, amik partnertől függetlenek, és csak azután, hogy ezeket tisztáztuk, és körvonalaztunk, ezek egymás mellett hogyan lennének megvalósíthatók, mik azok, amik ezek közül halaszthatók, kezdhettük el. Hosszú távú dolgok nem kivitelezhetők csak elragadó érzelmekre alapozva, abban megtalálni egy viszonylagos egyensúlyt óriási munkát és kompromisszumokat kíván. Márpedig én az életem nem kínlódva, bosszankodva, dühöngve, féltékenykedve kívánom eltölteni.

Így aztán nyilvánvalóak az önzések, amik előre tisztázva is vannak, az önálló céljainkat, amik akkor is vannak, ha együtt vagyunk, nem akadályozza a másik.

Az kell, hogy profitáljunk az egészből, ne áldozatokat hozzunk, mert egy kapcsolatban azt muszáj.

Én sem találok párt.

Mindig rosszat fogtam ki...és már 35-ik évben járok :(