Van itt köztetek olyan férfi aki már megházasodna csak nem talál magának ehhez megfelelő társat?

Egy ideje nem hiszek már a házasságban!

Pár év alatt megöli a személyes szabadságot!

Köszi, de így is meg van mindenem.

Pont egy nő hiányozna, aki tenne róla, hogy előbb-utóbb ne legyen semmim!!!

Sajnálom, de ezeket a józan válaszokat köszönd a nőtársaidnak, akik közül a többség, csak egy két lábon járó bankkártyát lát a pasiban, akinek a pénzét szabadon költheti,

és amikor valami apróságért kirúgja, még megpróbálja a végtelenségig lehúzni.

Olvassad csak el az itteni válaszok többségét, amikben mindig és kizárólag a pasik hibásak mindenért.

Ha a nő csalja fűvel-fával, akkor is!

Szinte nem tudnak feltenni egyetlen kérdést sem úgy a gyíkon, hogy ne az legyen a válaszok nagyobbik része, hogy "hagyd ott a pasast, ill. keress másikat".

Ha meg hulla fáradtan hazajön a munkából a pasas, akkor az otthon lévő háztartásbeliként az egész napi tv nézésbe belefáradt nő, még el is várja, hogy a pasi kitakarítson és megfőzzön magának.

Természetesen vannak kivételek.

De hol??

Olvasva a férfiak válaszát, teljesen elképedek. Nem értem, hogy mitől lett ennyire anyagias ez a világ és mi váltja ki, hogy a férfiak rettegnek lekötni magukat, de leírnám az én példámat is, hátha valakinek számít.

32 éves nő vagyok, amióta élek, az volt az egyetlen célom, hogy felnőttként majd találjak egy társat, akivel jóban-rosszban osztozunk és boldog életet élhetünk. Az első nagy szerelem óriási csalódás volt, mert megcsalt, 12 évet vesztegettem el az életemből, pedig azt hittem, hogy aki azt mondja, hogy egy élete szeretne társat, az úgy is gondolja és nem csak beszél a levegőbe. Aztán nagy nehezen túltettem magam rajta, évekbe telt. Később lett egy párom (a jelenlegi), akivel szintén úgy indult a kapcsolatunk, hogy megbeszéltük, ki mit vár el az élettől és boldogan nyugtáztuk, hogy mindkettőnk komolyan, hosszú távra tervez. Három év "járkálás után" nő létemre én hoztam fel az összeköltözést, gondoltam ideje lenne lépnünk valamerre. Ledöbbentem, amit válaszként kaptam. "Nekem ez így tökéletesen megfelel!"

Az előző kapcsolatomban is és most is maximálisan megpróbálok megfelelni. Imádok főzni, szeretem kiszolgálni a páromat, kedveskedni. Odafigyelek arra, hogy mindig vonzó legyek és hogy a lakás is mindig ragyogjon. Anyagilag mindig én tettem oda magam, mivel sokáig munkája sem volt, de ha volt is, akkor sem spórolt. Hűséges vagyok, őszinte. Mégsem kellek igazán, heti négy napot kapnak a páromból a haverok, én meg hármat. Folyton csak várok és várok, hogy láthassam, közben pedig azon tűnődök, vajon mikor érik meg egy férfi arra, hogy ne rettegjen elkötelezni magát?

Hogy hol van normális nő?

Hát például itt.

Nem raboltam ki a férjem valáskor.

Minden ott maradt.

Eltartom magam és nem élősködöm.Sosem tettem.

A páromat a tenyeremen hordom.Képességeimhez mérten.

Mit kaptam cserébe?

Hát inkább nem sorolnám.

Utolsó, pont erről beszélek!

Az előző kapcsolatomban minden jövedelmemet az exem épülő házába öltem és a rezsit is egyedül fizettem. Mikor eljöttem, semmit nem hoztam magammal, mégis én lettem kikiáltva annak, hogy kihasználtam őt.

#7

"vajon mikor érik meg egy férfi arra, hogy ne rettegjen elkötelezni magát?"

Plusz az érdekes válaszért, de szerintem leginkább neked kellene megérned, hogy észrevedd ki szeret igazán, ki nem. 3 évnél rövidebb idő alatt.