Mik a legszebb esküvői versek?

E. E. Camings

Kötődés

Magamban hordom a szívedet,

a szívemben hordom.

Mindig itt van velem.

Bárhová megyek, mindig kell nekem.

És akármit teszek, bármi lesz,

Te ott leszel, Kedvesem.

A sors nem riaszt,

mert Te vagy a sors nekem.

Nem kell világ ennél szebb,

mert Te vagy a világ, igen.

Íme a titkok titka,

mit senki se tud:

gyökere minden gyökérnek,

rügye minden rügynek,

egek feletti ég a fán,

mely maga az élet.

Mely magasabbra nő,

mint a lélek remélhet,

vagy elme megérthet,

mint az alá nem hulló csillagok csodája.

A szívemben őrizlek.

Ott őrizlek a szívemben.

Egy szép, idézetes oldal (az almenüből kiválaszthatod még az "igaz szerelem" címűt, ott is biztosan nagyon szépeket találsz majd):

[link]

Simon István

Virágzó cseresznyefa

Mandula-utcán az éjjel

láttam egy nyíló kicsi fát,

épp rásütött a Hold,

fehérlett rajta a virág.

Azt hittem, hogy mandulafa,

pedig cseresznye volt.

Magasbanyúló házfalak között,

fényes ablak alatt

lebegtette a szél.

Megálltam, néztem egy kicsit,

míg elsuhant a gépkocsi

az utca véginél.

Jólesett látni ezt a fát,

millió zsibongó virág

tündöklő seregét.

S egyszerre lassú, halk kopaj

susogó hullámaival jött

kúszott közelébb.

Két holdfénybe burkolt alak

épp a cseresznyefa alatt

állt meg s összebújt;

s a csillagos fehér szirom

ott pettyegett a vállukon,

ahogy libegve hullt.

Gyönyörű kép. A költő,

ha a boldogság hű piktora,

álljon meg, fesse le.

Két önfeledt, szép fiatal,

kiket virággal betakart

a tavasz éjjele,

a ringó fát, a fa alatt

testen a karnyi kapcsokat,

míg egymást ölelik.

Virágszóró cseresznyefa:

ő ringatja majd a tavasz

első gyümölcseit.

Holdfényben ballagtam tovább

s a szívemből a számon át

hullt ki pár tiszta szÓ:

hogy szorosan így álljanak

negyven év múlva is,

ha majd fejökre hull a hó.

Én holnap ezt szavalom egy esküvőn!