Össze mernétek házasodni egy olyan emberrel akinek a foglalkozása életveszélyes? Nem félnétek attól, hogy egyszer nem jön majd haza?

Az én férjem tűzoltó, úgyhogy átérzem! :) Én is parázok sokszor, ha esti műszakban van nem is igazán tudok aludni..

De figyelj, nagyon sok szakma van amibe viszonylag könnyen bele lehet halni, egy taxisofőr, kamionsofőr, repülőgép pilóta sem kevésbé veszélyes vagy mondjuk az ácsoké, a nehézgépkezelőké és sorolhatnám még holnap reggelig is..

Minden melónak meg van a veszélye. De hidd el, hogy őket kiképzik az éles helyzetekre, számunkra ez felfoghatatlan, de ők a másodperc töredéke alatt tudnak reagálni dolgokra, én sem hittem el egészen addig amíg nem kerültünk sajnos egyszer éles helyzetbe, én még észre sem vettem hogy esik felénk a tüzes gerenda, mire ő már jó messzire eltaszított onnan.

Na meg aztán hány olyan hír látott az utóbbi évben napvilágot, ami arról szólt hogy kommandós (nem sima rendőr, kommandós!) meghalt? Igen, egy sem. :) Mivel ők úgy ki vannak képezve, hogy az ő szemszögükből nagyon kicsi a veszély! Higgy neki és ez a tényező ne hátráltasson abban, hogy egy jól működő kapcsolatot megkoronázhassatok egy esküvővel!

Ha problémát okoz a munkája, akkor össze sem kellett volna jönni vele. Ilyen szempontból nem hiszem, hogy a házasság magasabb rendű. Vagy jobban fáj, hogy elveszted ha van egy papírod?

Amúgy igen, engem vonzanak az ilyen emberek és engem is hasonló foglalkozás érdekel, ha kissé könnyebb is. Biztos félteném, de sosem kérném, hogy mondjon le róla az én kedvemért, és élvezném, hogy ilyen munkája van.

Egyáltalán nem kell túlaggódnod a dolgot, munka-munka.

Még ha minden bevetésnél cserélődne az állomány azt mondaná az ember hogy oké, de erről szó sincs.

Minden munka veszélyes a maga nemében, bármikor bárkit elcsaphat egy kocsi, szívrohamot kaphat, ennyi erővel végigaggódhatnád az egész életed...

Nem is gondolnád milyen egyszerű munkák is lehetnek veszélyesek.

Az én férjem műszaki tesztmérnök, egyszer már megrázta az áram - a vakszerencsén múlt hogy nem ipari méretű -, és kis híján ráborult egy 200 kilós rack-szekrény. Ott is csak azért úszta meg mert éppencsak megfogta a talapzat a cuccot.

Hidd el, a te férjed nagyobb biztonságban van a csapatban...

Szerelmes vagyok egy férfiba, akinek nagyon veszélyes a munkája. Én hozzámennék. Ő imádja a munkáját, mert egyben a hobbija is, én pedig nem akarom megváltoztatni. Egy apróságot sem szeretnék rajta megváltoztatni, egy ilyen nagy volumenű dolgot meg pláne nem.

Féltem, de egyrészt bízom a képességeiben, másrészt azt is akármelyik pillanatban elveszíthetjük, aki a világ legnyugisabb munkáját végzi. Vele is bármelyik nap történhet bármi, csak ebbe nehezebb belegondolni, mint egy olyan ember esetében, akinek veszélyes a munkája.

Ha te ilyeneken gondolkozol, hogy hozzámenj e, vagy hogy rá kéne venni hogy váltson munkát, akkor komolyan el kéne gondolkodnod. Ha úgy egyszerűbb összeszedni a gondolataidat, akkor készíts egy listát, írj le minden pozitívumot és negatívumot, az összes aggályod, és mindent ami eszedbe jut, ami esetleg befolyásolhat. Vess össze mindent, hogy letisztuljon a kép, és tisztázd magadban, hogy melyik az erősebb: az iránta érzett szerelmed/szereteted, vagy a félelmeid.

Hát figyelj édesapám az építőiparban dolgozott, és ott érte majdnem végzetes baleset, szóval tényleg bárhol megeshet bárkivel valami. Mint látod egy építkezésen lehet hanyag az aki a csigaszerkezetet összeszereli, hogy mikor a másik kint csüng az épület oldalán és elenged a biztosítókötél, bárki élete veszélybe kerülhet.

Megjegyzem lehet rendőrnek kevésbé biztonságos lenni mint kommandósnak, de ez külső vélemény.

Bármennyire szereted is a másik embert, bármennyire félted is, nem avatkozhatsz bele az életébe, életútjába amin jár. Mellette lehetsz, de bele nem avatkozhatsz. Ne aggódj-legalábbis ne elötte, ne tudjon róla-felnőtt ember tud magára vigyázni, és miattad mégjobban fog is.

Sok boldogságot Nektek. Arra meg azért figyelj, hogy nyilt fórumon se lehessen utánakotorni pl. rajtad keresztül.