Mi lesz ha elfogy a pénz?

kirabolunk egy másik bankot :DDDD

viccet félre: lehet én vagyok az elbaltázott nőszemély, de 1,5 millát én egy kocsira költök, nem egy puccparádé-napra :D

amúgy értelmes ember előbb számol, aztán ígér, ír alá, stb stb.

amúgy ez tényleg olyan mint a fizu. nem az van, h dobálom be a kosárba a cuccokat a teszkóban, kifizetek 100 rugót, úgy hogy a fizetésem is ezzel egyenlő, aztán nézek hóvégén, h miből telik majd számlákra. mindennek megnézem az árát, számolok, és eldöntöm mi szükséges, miből lehetne olcsóbbat, mi nem kell.

Kezdjük ott, hogy normális ember nem házasodik meg, mert azzal csak a baj van, tehát az egész problémáról nincs értelme beszélni.

Jól van na, nem komolyan gondoltam. :-)

Szóval: aki úgy jár, hogy összegyűjtött másfél milliót az esküvőjére, de időközben kiderül, hogy kevés rá ez a pénz, annak egyetlen opciója van: a legközelebbi betonfalba lesz szíves alaposan beleverni a buksi kis fejét, hátha helyreugrik az esze. Mert aki egyrészt ennyit költ egy esküvőre, másrészt egy ekkora beruházást nem tervez meg és nem tartja számon a költségeket, az megérdemel legalább ennyit.

A normálisabbak meg tervezni szoktak. Előre érdeklődnek, hogy mennyibe kerül a terembérlet, zenekar, ruhabérlés, vacsora, satöbbi. Ebből számolgatnak, hogy mégis mennyi lenne az ő esküvőjük. Utána felmérik, mennyi pénz van rá és úgy találják ki, mi férjen bele, hogy ennek a pénznek csak egy adott részét (mondjuk négyötödét) költik el. Tehát a menyasszony nem a legdrágább habos-babos, golyóálló, önjáró ruhát veszi meg, ami szebb, mint a barátnőjéé volt, hanem azt, ami belefér a költségkeretbe, de azért ő is el tudja fogadni. Persze itt-ott megszalad a terv, meglát egy szebb (és drágább) asztaldíszt, drágább a terembérlet, többe kerül a pezsgő - ez mindig előfordul, de így végül kijönnek úgy, hogy nem fogy el minden pénz és nem kell esküvő előtt két héttel a szülőknél "ne mondjátok el senkinek", illetve "majd menyecsketáncból visszaadjuk" jelszavakkal kalapolni, majd ezzel egy életre megalapozni az anyós "mondtam, hogy ne vedd el, nem tud a pézzel bánni, csak kőtekezik, bezzeg a Franko Gizi, akit én mondtam neked, az mijen ügyes lyány!" nagymonológjait.

Szóval az esküvő terveit egyértelműen az anyagi lehetőségekhez kell igazítani. Azok ugyanis adottak, nehezebb őket megváltoztatni, mint a legszebb napnak hívott borzalmas, erőltetett giccsparádé forgatókönyvét.

Erre tipikusan igaz, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.

Elég jól fel lehet térképezni előre az árakat, lehet kalukulálni, mi fér bele, és mi nem.

Attól még szép és emlékezetes egy esküvő, ha nincsenek galambok, lufik, meg limuzin.