Miért mondják, hogy sportolóhoz hozzámenni kész öngyilkosság? Miért akarják tönkretenni a boldogságunkat?

A barátommal 3 éve tart a kapcsolatunk, szeptemberben kaptam tőle gyűrűt. Élsportoló, de ez sosem jelentett plusz tartalmat a mi kapcsolatunkban, mivel az én tanulmányaim és munkám miatt is igénylem a "szabadságot", nem okozott soha gondot, hogy alkalmazkodnunk kell a másik munkájához vagy programjaihoz. Voltak barátok, akik lemorzsolódtak az évek alatt, vannak, akik megmaradtak és jól ismernek minket, de akik kevésbé, azok olyanokkal jönnek a hátunk mögött, hogy úgyse tart majd sokáig a házasság, mert fiatalok vagyunk, meg a feszes tempó miatt úgyis elhidegülünk egymástól. Odáig látnak, hogy sportoló=kicsapongó élet, sportolófeleség=rabszolga. Pedig ez távol áll az igazságtól a mi esetünkben, nem alárendelt fél vagyok, hanem istennőként kezel és mindennap elmondja, hogy élete legjobb "döntése" vagyok.

Nem kéne foglalkoznom senkivel, de májusra tervezzük az esküvőt és mivel folyton ezt a nyomást érzem a rosszakarók részéről, nem tudom magam felhőtlenül jól érezni. Hogyan tegyem túl magam a véleményükön? Lehet igazságalapja annak, amit mondanak, ez "meg van írva", hogy az ilyen házasság csak csődbe mehet? Vagy azért mehet, mert mindig ezt sulykolják bele mások?