Undorodom az esküvőm gondolatától - van más is így?

Nekem is voltak ilyen depressziós gondolataim, és nekem is magammal volt gondom. Én nem kövér vagyok, hanem túl sovány és deszka. Néztem azokat a gyönyörű modelleket, és tudtam, hogy én ilyen ruhát soha az életben fel nem vehetnék. Esélyem se volt pánt nélküli ruhát felvenni, aminek meg ujja volt, az mind olyan közönséges, apácaszerűnek hatott.

Én nagyon sokat keresgéltem a neten, időm nem igazán volt szalonokba mászkálni, meg előre elképzeltem, hogy rámadnak ott valami csodaruhát és sorra mindről ki fog derülni, hogy nem hordhatom, mert nincs hozzá mellem...á, inkább a Vatera.

Kinéztem 1-2 ruhát, amiknek volt ujja. Nem volt olyan érzésem, hogy erre vágytam, de mindegy. És végül egy este mégis megtaláltam álmaim ruháját. Pántszerű ujja volt, harmónikaszerűen redőzve vette körbe a vállat, olyan volt mint egy mesebeli királylányruha. És mégse lógott ki belőle a nem létező mellem. Megvettem, egy profi szabónő rámszabta és olyan voltam az esküvőn, mint egy királynő.

A lényeg az volt, hogy az alkatomnak megfelelő ruhát választottam, és nem azt, ami először a legjobban tetszett. Igazság szerint amikor ezt megláttam, onnan kezdve ez tetszett legjobban, de első elképzelésem nem ez volt.

Biztosan nagyon el tudja rontani a kedvet az, ha a menyasszony nem érzi szépnek magát.

Én még az esküvő előtti nap is átéltem egy krízist, mert a sok kialvatlanságtól eléggé leamortizálódtam és filmre vettem magam még utoljára, lássam, kell-e valamit igazítani a ruhán. És olyan ronda, vénkiasszony fejem volt a felvételen hajnali 4-kor, hogy legszívesebben lemondtam volna az egész lagzit. A frizurámat is jól elcseszték elsőre, mert a próbafrizurán szétsütötték a hajsütővassal és a felére esett össze, de szerencsére a gyakorin kapott tanácsok alapján a hajamat 2 hét alatt rendbehoztam még esküvő előtt. De minden ilyen alkalommal elkenődtem.

Azon a napon viszont valahogy minden a helyére került. Olyan szép voltam, a fotók tanúsága szerint is, hogy visszagondolva hülyeségnek tűnik a sok rossz gondolat.

Én láttam már kövér menyasszonyt is szépnek, de ő egyenes szabású ruhában volt. Akik hatalmas abroncsos fidres-fodros ruhában terpeszkedtek, azok valóban nevetségesen néztek ki.

Remélem sikerül neked is megtalálni az alkatodhoz illő ruhát, plusz én is azt gondolom, le lehet fogyni, ahogy én is tudtam hízni. Bár én pont az esküvőre lefogytam, de az nem teljesen rajtam múlt, alig volt időm aludni előtte a sok szervezés miatt, plusz adóbevallásokat gyártottam éjjel-nappal és ha nem alszok, én fogyok. Mondjuk ezt tippnek tudom mondani, szerintem garantáltan lefogynál te is, ha esküvő előtt 2 hétig hajnali 4-kor jutnál ágyba és 4-5 órákat aludnál csak.

Ha úgy érzed, a kis esküvő semmilyen, ne legyen kis esküvőd. Én nem vagyok egy bulizós típus, de én is pont ezt éreztem. Sima állófogadást akartam, mert még a szalagavatómon se táncoltam, de lehurrogtak és csak azért nem harcoltam az igazamért, mert én is éreztem, nem lenne olyan egy 2 órás állófogadás, aztán szevasztok.

Belementem a 80 fős lagziba, úgy-ahogy megtanultam táncolni is egy rokontól és volt egy csodálatos lagzink. Nagyon jól éreztük magunkat, és bár volt sok olyan rokon, ismerős, akivel amúgy nem felhőtlen a viszony (még apámmal se), azért valahogy ezen a napon nem bántam meg, hogy ott voltak. Olyan széppé tették nekem ezt a napot azok, akiket gyerekkori és felnőttkori sérelmek miatt meg se akartam hívni először, hogy azt elmondani sem tudom.

És valahogy közelebb kerültem hozzájuk akkor és azóta is jobb a viszonyunk. Nagyanyámtól pl. nagyon féltem, mert mindenben a rosszat látja meg és attól féltem, nekiáll kritizálni szokás szerint, hogy milyen sovány vagyok, de egy rossz szava nem volt. Én nagyon nem bántam meg, hogy volt egy emlékezetes esküvőnk és mertem küzdeni azért, hogy szépnek és boldognak érezhessem magam azon a napon.

Szia!

Te magaddal meg vagy elégedve?

Legjobb barátnőm az elmúlt két évben 70 kilót fogyott. Ő tényleg akkora volt, mint egy BÁLNA és eldöntötte, hogy tesz ellene, mikor már nem érezte jól magát.

Te meg itt siránkozol, minden gáz, minden ronda, holott veled van a baj, neked kellene változtatni a hozzáállásodon és akkor nem kellene siránkozni.

Ne haragudj, más is van úgy, hogy nem szereti az esküvőt, de azért nem kellene ekkora feneket keríteni annak, hogy kövér vagy, most elvárod, hogy sajnáljunk, mert lusta vagy lefogyni?

Na meg, az sem a világon múlik, hogy nem barátkozol, meg nem tartod a rokonaiddal a kapcsolatot.

Azért lásd be, hogy nem a világ a hülye, hanem veled van itt a bibi.

sok sikert

akkor vízben kellene mozogni - az izületeid miatt

Kb. 1 év alatt szerintem teljesen visszasűrűsödhet a hajad. Mennyi van még az esküvőig? Ajánlom a kontyot, nekem is az volt, fel tudják tupírozni kontypárnával és a kevés haj is soknak tűnik.

A fogyás menni fog, csak akarni kell. Én a páromban azt csodálom, hogy elhatározza, hogy lead 5 kilót és leadja. Bennem sokkal kevesebb akaraterő van, én vagyok akinek hízni kéne, de most megint elhagytam magam. Amíg hajlandó voltam mindig reggelizni és este 2-szer vacsorázni, addig híztam is. De most megint ellustultam, addig alszok reggel, hogy nincs időm reggelizni, este meg nem kívánok kétszer vacsorát, és csodálkozok, hogy nem hízok. Már látom, hogy hibáztathatom az alkatomat, a genetikát meg mindent, de igazából az életmódomban van a gond.

És azért ne feledd, van akinek így is annyira királynő vagy, hogy feleségül akar venni, milyen szép lesz, ha sikerül addigra leadnod néhány kilót. Ne hagyd hogy elromoljon számodra az a nap, a párod miatt se hagyhatod el így magad, ő nyilván örömöt akart neked azzal szerezni, hogy megkérte a kezed, hát ne rontsd el a kettőtök örömét!

Én azt írtam, végülis nem bántam meg a nagy esküvőt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a párom családjával semmi bajom nem volt, közelebb állnak hozzám mint a sajátom, én csak azon filóztam, hogy tőlünk hívjak-e bárkit. A saját családommal lehet, hogy nem éreztem volna ilyen jól magam, szóval azért gondold át, kit hívsz meg, de adj esélyt azért nekik. Én pl. volt olyan, akit csak azért hívtam meg, mert az apám testvére, de kicsit nehezteltem rá, mert amikor beteg voltam, nem segítettek, pedig vannak kapcsolataik. De hát ők is el voltak havazva, jelzálog a házukon, rengeteg munka...Most meg ő volt az, aki táncórákat adott nekünk lagzi előtt, úgy hogy előtte 2 órát aludt, annyi volt a munkája. Az egész esküvőn ő vitte a hangulatot, beszédet mondott, olyan aranyosan vigadott, nem ivott, de együtt énekelt a zenekarral, szóval annyi kellemes csalódás ért. És még sorolhatnám, ki mindenkit nem akartam meghívni, aztán mennyi szeretetet kaptam tőlük.

Voltak akiket nem hívtam meg, csak sofőrök voltak, vagy hasonló potyautasok, egyik ilyen távoli rokon mentette meg a frizurámat, amit a fodrász kicsit elcseszett a hajlakkal. Nem is tudom mi lett volna, ha nincs ott.

Szép esküvőt nektek is!

És leírhatatlan érzés volt, amikor menyasszonyi ruhában kilestem az emeleti ablakból és láttam, hogy gyülekezik az a sok ember azért, hogy elkísérjen bennünket, hogy tanúja legyen annak, hogy összeházasodunk...Volt olyan, akit nem hívtam meg, mert rég nem tartjuk a kapcsolatot, és féltettem őt, mert nem túl szép szegény, egy tenyeres-talpas vénlány szegény drágám és nem akartam fájdítani a szívét a meghívással, és mégis eljött, 200 kilómétert utazott a kedvemért meghívás nélkül. Gondolj bele, ezért is volt életem egyik legszebb napja és szerencsére felkészültünk a potyautasokra is és mindenkit le tudtunk ültetni, nem eresztettünk senkit, aki váratlanul toppant be és esküvő után el akart lógni.

Csak azért írom, hogy szerintem is jól érzed, egész más, ha nem csak a szűk család van ott az esküvőn. Én is éreztem, hogy így lehet és igazam is volt. Max. anyagilag kell nagyon meggondolni a létszámot, de az már majdnem mindegy, hogy 50 vagy 80 fő, mert ha már van vacsora zenészekkel, terembérléssel, szép ruha, stb...akkor nem a vendégek száma a döntő, sőt minél több a meghívott, annál több jöhet vissza nászajándékként.

Mi azon próbáltunk spórolni, hogy amit lehetett, mi csináltunk, és nem szálltunk el a ruhavásárlásban sem. (A termet mi díszítettük, nem étterem volt, hanem béreltük és mi vettük az ételhozzávalókat, az italt, én csináltam a kocsidíszt organzából, a ruhám a Vateráról volt és a rámigazítással, fátyolvarratással együtt volt kb. 40.000 Ft, a párom öltönye nem vőlegény öltöny volt, hanem olyat vettünk, aminek később is hasznát veszi és nem a legdrágábbat, stb.)