Kollegákat meghívtatok az esküvőre? Szerintetek mit tegyek?

Csak a ceremóniára hívd mind. Akik a szomszéd szobában dolgoznak, azokat pedig hívd el vagy ahogy előttem tanácsolták, egy lánybúcsúra, vagy az esküvő után csinálj egy "romeltakarítási akció" nevű kajálásra.

Süti, pia, hülyéskedés stb. buli, velük, és a férjed olyan haverjait is oda lehet hívni, akiket szintén nem hívtatok lagziba.

akikkel én nem vagyok jóban azokat biztos, hogy nem hívnám, meg, az meg hogy utána mit mondanának nem érdekelne, a másik kettőt viszont meghívnám nem csak a ceremóniára hanem a lagziba is

Illemből ne hívj meg senkit, ha nem vagytok jóban akkor valószínű nem is számítanak arra, hogy meg lennének hívva.

Én rákérdeztem arra, akit nagyon-nagyon szeretek, de csak közmunkásként dolgozik velünk már elég rég óta, hogy nagyon rosszul érintené őt, ha meghívnám az esküvőre? Bevallotta, hogy igen, anyagilag nagyon megviselné. Mondtam neki, mennyire szeretném ha ott lenne és higgye el, kollégáktól nem várok pénzt. De mivel nem akartam őt megalázni sem, azt mondtam, nem erőltetem, nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát. Később, mikor szóbakerült, hogy ruhapróbán voltam, azt mondta: de jó lenne látni. Végül én már nem is tudom, mikor vált egyértelművé, hogy jönni fog. Talán amikor a többi kolléganő elkezdett szervezkedni, hogy lejönnek engem megnézni. Ez azért nagy szó, mert akkor még nagy dilemmában voltam, kit hívjak meg közülük, mivel pont a főnöknőmet nem akartam és mindenki mást igen, plusz abban se voltam biztos, nem lenne-e teher nekik leutazni az esküvőmre, ami vidéken lesz 160 km-re innen. De visszahallottam, hogy azt mondták, ők mindenképp leutaznak megnézni engem. Pedig akkor még meg se hívtam őket:) És ezután persze megmondtam nekik, hogy felejtsék el, hogy lelépnek az esküvő után, hivatalosak természetesen a lagziba is és a szállásukat is megoldjuk panzióban a többi rokonommal együtt. A főnöknőmet végülis nem hívom meg, bár sokáig úgy tűnt, az állásom múlik ezen a döntésen, végülis ő maga is úgy alakította a beosztást, hogy aznapra ő van egyedül beosztva a munkahelyemre, és azt a kedves kolléganőt nem osztotta be aznapra, azon a címen, hogy biztos akar jönni a lagzira. Szóval kimondatlanul is benne van a levegőben, hogy főnöknő nem akar jönni, én nem akarom, hogy jöjjön. Bár ez nagyon szomorú, javarészt azért ő alakította ki ezt a légkört, de most már mindegy.

Közmunkás kolléganő varr nekem egy alsószoknyát a menyecskeruhám alá, mert nagyon átlátszó. Annyira örülök neki. Mondtam is, hogy ez tökéletes nászajándék a számomra. Többieknek is megmondtam, hogy ezt a kolléganőt ne vonják bele az ajándékozásba, mert annakidején ő maga mondta, hogy megviselné őt anyagilag és én magam ígértem neki, hogy nem várok el tőle pénzt.

Nagyon nehéz, hogy ne alázd meg a másikat. Remélem sikerült, és jól fogja magát érezni.

Plusz ami happy and: holnaptól ha minden jól megy, a közmunkás kolléganőm aláír egy határozatlan idejű szerződést és teljes jogú tagja lesz a csapatnak, remélem egészen nyugdíjaskoráig:))) Az én munkaköröm még eddig ilyen: kevés fizetés, de egy életre szóló állás és kollégák jó esetben.

Ja, és ami minden lagziban jól jön: a sütemény.

Nekem minden kolléganőm süt. Így aki anyagilag nem úgy áll, az is hozzá tud járulni.

De erről a kérdésről beszélni kell, őszintén, köntörfalazás nélkül.

Elmondod mi a dilemmád és majd látod a reakciójukat.