Te hogy reagálnád le ezt a dolgot?

Pár hete volt az esküvőnk és volt egy barátunk, aki még a meghívásnál (esküvő előtt fél évvel) közölte, hogy eljön mindenképpen. Mi megkérdeztük őt is, mint mindenki mást, hogy hozna-e valakit magával vagy nem?!Ő azt mondta akkor friss szakításnál, hogy biztos, hogy nem.

Amikor írtuk össze utolsó 2 hónapban a vendéglistát és z ültetési rendet, akkor is rákérdeztünk mindenkire hogy jön -e és ha igen, akkor hoz-e valakit még magával? Igaz, mi attól féltünk, hogy a 32 egyedülálló barátunk/barátnőnk mind hozni fogja a + 1-ket.. tehát az már nem 1-2 ember lett volna, hanem +32.. és új étteremmel, etc, mert annyian nem fértünk volna be.

Végül 5 + emberke volt, de ők is vacsora után leléptek egyből.. egyébként szerintem ez iszonyat bunkó volt!

Szóval .. az esküvőnk napján felhívott ez a barátunk, hogy hányra kell menniük és hogy valamelyik rokonunkhoz beférnek-e még?! Kérdeztem, hogy kikkel jön, melyik barátainkkal?! Erre mondta, hogy ő a barátnőjével jön.

Mondtam neki, hogy ne viccelj már, végig azt mondtad, hogy nem hozol senkit, mi így is számoltunk. Majd közölte, hogy ő akkor is hozza a barátnőjét.

A szertartás után a baráti körünk mondta neki, hogy miért nem érti meg, hogy előbb kellett volna szólnia, stb.., de a lány állítólag (nekem is mesélték) végig nyivákolt neki, hogy akkor ő se mehet, mert biztos megcsalná és hogy nehogy már neki ez az esküvő többet jelentsen neki, mint ő (barátnője!)!!!

Végül a párom mondta, hogy akkor jöjjön el, majd megkérdi a pincéreket, hogyan tudja a 8 személyes körasztalokhoz beültetni a lányt.

Amikor az étterembe értük, megkértük a pincéreket, hogy rakjanak ki az asztalhoz még egy terítéket. Ők meg közölték, hogy így is tele van az asztal. A lány annyira rinyált, hogy mondtam már idegesen a pincéreknek és mindenkinek, hogy üljenek le, próbáljuk ki, hogy férnek el.

Természetesen mindenki nyomorgott és egy gombostűt nem lehetett ledobni az asztalra, nem hogy az ételt felszolgálni..

Ezek után mondták a pincérek, hogy megterítenek a tánctér melletti asztalon, ahová majd az éjféli vacsora fog menni.

A vőfély e közben pedig elkezdte a műsort csinálni. Így a lány egyedül ült le a tánctérnél, a barátunk pedig nem ment oda hozzá a vacsora alatt.

Nagyon kellemetlen volt ez az egész a számomra. Mindenki azt kérdezte, hogy ennyire utáljuk a lányt, hogy nem ültettük sehova csak külön? Mire mindenkinek magyarázkodhattunk, hogy meghívatta magát és elmeséltük az esetet. Az öregebbek fel voltak háborodva, az én idegeim pedig már nem sokáig bírták.

Véget ért a vacsora és pár perccel rá odajött ez a pár hozzánk és a lány közölte hangosan, hogy mit képzelünk mi magunkról, hogy odaültettük és hogy legalább a vacsora finom volt. Majd közölte, hogy inkább lelép, de nem fizet, mert ő nem kért semmit.

Köpni-nyelni nem tudtam. A barátunk meg ment utána.. amikor észhez tértem, mondtam az ajtófele menet, hogy felpofozom.. mit képzel magáról?! De rájöttem, hogy nincs értelme lesüllyedni az ő szintjére.

A barátunk annyit nem mondott még, hogy bocsi vagy ilyesmi.

Mindennap látjuk, mert egy házban lakunk (10 emeletes). Köszön és jó pofizik, de az esküvőről egy mukkot se szól.