Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy vegyem rá a páromat, hogy eljöjjön velem?
Párom 30 éves, én 22, lassan 5 hónapja vagyunk együtt.
Az én családomban szokás nénapokat-születésnapokat összevonni, és közösen bulizgatni néha. Náluk nincs semmi ilyen összejárás, csak a szüleihez látogat el hétvégente ebédre (külön él).
A télen volt egy nagyobb összeröffenés az én családomban, ahová velem együtt Ő is hivatalos volt, de nem jött el, mondván, hogy nem társasági ember, meg azért még egy hónap után talán korai. Ezt alá is írtam, mert tényleg lehet, hogy korai lett volna olyan rövid idő után "rászabadítani" a családot, meg amúgy is tudom, hogy Ő is nehezen oldódik fel idegenek között.
A család ezt elég nehezen fogadta, mert nagyon kíváncsiak Rá, meg amúgy is elég közvetlen "banda", furcsa volt ez nekik, mert az előző barátaimat is vittem magammal, ha ilyesmi volt - igaz, őket sem egy hónap után.
Most lesz unokanővéremék esküvője, ahová szintén Őt is meghívták rajtam keresztül, azzal a "kikötéssel", hogy most már azért tényleg hozzam.
Amikor felvetettem a páromnak ezt, nem mondott semmi konkrétat, csak hogy "majd meglátjuk", de látszott rajta, hogy nagyon-nagyon nem szeretné... Polgári esküvői szertartás lenne, azután egy kisebbfajta lakodalom, nem az a tipikus nagy banzáj. Nyilván az esküvőre azért nem kötelező eljönnie, hiszen tényleg ismeretlenek, de a lagziba azért már én is szeretném, ha eljönne.
Én megértem, hogy nem egy könnyen ismerkedős típus, de nem gyerekek vagyunk már, hogy féljünk az idegenektől. Nekem is elég rosszul esne, hogy mindenki a férjével/párjával/barátjával megy, még a 17 éves unokahúgaim is, csak én álldogállnék ott magányosan - mert persze ilyenkor óhatatlanul még sokkal rosszabb egyedül lenni. Mindemellett anyukám is, meg a barátaim is (akiknek felvázoltam a helyzetet) azt mondták, hogy ez azért már bunkóság lenne párom részéről, ha ezt is kihagyná.
Hozzátartozik a történethez, hogy én is elmentem vele több céges rendezvényre az Ő munkahelyére, és nem több hónap után, az elsőre konkrétan az első héten vitt magával. Én sem érzem jól magam idegenekkel, márpedig a munkatársai nekem azok, ráadásul nem is igazán foglalkoztak velem, szinte hozzám se szóltak. Az én családom viszont közvetlen, nem lenne ilyen, hogy rá se hederítenének páromra, aztán oldódjon fel, ahogy akar...
Nem tudom, hogy hogyan vehetném rá, hogy eljöjjön velem, mert azért erőszakoskodni sem akarok vele, de nagyon-nagyon szeretném, ha ott lenne mellettem, és bemutathatnám, hogy igen, Ő az, mert szeretem és büszke vagyok rá...
Egyáltalán azt sem tudom, hogy rávegyem-e, ha tényleg annyira nem akar jönni...
Az fix, hogy ha nem jön, az egész családnak meglesz róla a véleménye, és nekem azért ők is fontosak, pláne anyukám.
válasza:
válasza:aki gátlásos, azzal nem lehet mit tenni
az soha nem tudja meg,mit hagy ki.
mellesleg én sem járok szívesen a párom családjához bájologni. és ezzel nagyon sokan így vannak, kezdeti kapcsolatokban.
Első: házkulcsot kaptam tőle két hónap után, holott az előző nőjével 4 évig volt együtt, és ő ezalatt nem kapott (személyesen ismerem a lányt, ő mondta)... Szerintem ez jelent valamit... :)
Második: Én sem szívesen "bájologtam" az ő munkatársaival, és ezt a tudtára is adtam, de annyira szerette volna, hát elmentem vele. Ahogy írtam, az a társaság kb. tojt a fejemre, tipikus villanyszerelő banda, a fő témájuk ez volt, én nem is tudtam hozzászólni sem. Nem éreztem jól magam, mégis ott voltam vele, mert tudtam, hogy sokat jelent neki - és többször is volt már ilyen. Szerintem nem lenne olyan hatalmas nagy áldozat, ha most az egyszer eljönne velem...
Nem tudom viszont, hogy reagáljak, ha mégsem jön semmiképp... Nagyon rosszul esne, de hisztis p*csa sem szeretnék lenni, és fogalmam sincs, hogy jogos lenne-e "megsértődni" (azért az idézőjel, mert nincs eltervezve előre, hogy ha nem jön, akkor durcázok, de biztos, hogy látszódni fog rajtam a csalódottság, mert nehezen tudom leplezni az érzelmeimet).
válasza:nálam anno,amikor a párom bejelentette, hogy szalonnasütés lesz náluk és hívnak, és ő beakar mutatni én imádkoztam, hogy essen az eső... és esett, a party elmaradt :)
ez lassan alakul ki az emberben. egyáltalán nem örültem volna, ha a párom erőlteti.
és örültem, hogy fokozatosan jön. először a haverjainak mutatott be, együtt pókereztünk. és mivelmellettük lakott az anyja, megígérte, hogy 5 percre felnézünk.így mentem bele.
nem rögtön egy több órás családi összejövetellel kellett kezdenem, nagy megkönnyebbülés volt!!!
javaslom te se ezzel kezd!
válasza:Annyi az indoka, hogy nem szeretné, mert hogy hát ő ott senkit sem ismer rajtam kívül.
Ezt aláírom, de tuti, hogy nem fogják leharapni a fejét, kedves, közvetlen családom van - és nem elfogultságból mondom.
Nem akarom "megerőszakolni", meg nem is várom el, hogy most ott üljön egész reggelig, mert tudom, hogy a lakodalmas zenétől is a hideg rázza ki. Csak annyit szeretnék, hogy jöjjön el velem, mutassa meg magát, mert nekem ez fontos lenne. Ha más nem, egy darabig marad, aztán szép csöndben lelép, ha nagyon utálja az egészet... Mondtam neki ezt is, most annyiban maradtunk, hogy majd meglátja... Direkt körbeérdeklődtem, hogy melózik-e a hosszú hétvégén, mielőtt konkrétan rákérdeztem, és akkor azt mondta, hogy nem, dehogyis. Kicsit átlátszó lenne, ha hirtelen mégis mennie kellene...
Ígértem már neki fűt-fát, meg, hogy csak most az egyszer, utána nem kell többet, hát kíváncsi leszek, mi lesz belőle...
válasza:"az soha nem tudja meg,mit hagy ki."
Ó dehogynem. Egy rém kínos délutánt ahol nem tud magával mit kezdeni egy olyan társaságban ahol rajta kívül mindenki ismer mindenkit és mindenki jól szórakozik. Ráadásul még a zenét is utálja.
válasza:Sajnos az én párom is ilyen típus volt rengeteg probléma adódott ebből de szerencsére 7 év után azt mondhatom hogy ilyen téren sokat változott.
Pároméknál sem volt divat az ilyen, plusz még oltogatták is hogy ne menjen sehova. Sokat kellett nyelnem amikor nem jött el a családi rendezvényekre.
Az első amit tanácsolni tudok hogy ha buli van ne rajtad keresztül hívják meg hanem szemtől szemben.
Te a szüleidnél laksz vagy külön egyedül? Mert én szülőknél laktam és így anyukámmal könnyebben megbarátkozott. A tesóimmal nehezen mert a 3 bátyám és családjuk már sok volt neki. Eleinte nem igényelte a saját szülinapján a bulit. Kérte hogy csak anyukámmal és velem legyen, ne hívjak senkit. Ő olyan szinten nem járt sehova hogy pl bevásárolni a tescóba nem jött be hanem kint ült. Ehhez sok türelem és megértés kellett a részemről. Idővel apránként mindenre rábeszéltem.
Ha külön élsz a szüleidtől akkor csinálj egy ebédet és oda hívd meg és ne legyetek túl sokan. Ne zúdítsd rá az egész familiát. Ha már normális a viszony a szülőkkel akkor jöhet a következő lépés. Csak fokról fokra tudod rászoktatni.
Akkor javult még többet a helyzet mikor összeköltöztünk 2 éve. Már kéri hogy legyen bulija, meghívhatom a tesóimat, ott van minden családi ebéden és megszokta jól kijön mindenkivel. Nem szeretett utazni de a költözés után arra is rávettem. már ott tartunk hogy csak nevet és támogat mikor azt mondom hogyha meglesz a diplomám óriási partit szervezek otthon tesóstól rokonostól.
Szóval sok kitartás, taktika , kis lépések és előbb utóbb megszokja. Párom tesója mondogatja hogy csak ámult mert nem ilyen volt a bátyja.
válasza:Szia!
Én is 22, a Párom 30 éves. Két éve vagyunk együtt, baromi nehezen indult a kapcsolatunk a korkülönbség miatt (féltünk, hogy nem fog működni). Közel egy év telt el, mire megismertem a családját, Ő 3 hónap után volt nálunk. Ő is elég zárkózott, nehezen nyílik meg és nehezen ismerkedik. 10 hónapja voltunk együtt, amikor a Szüleim eldöntötték Görögországba utazunk nyaralni. Evidens volt, hogy én is és a barátom is. Ő kicsit húzta a száját, de mondtam, hogy nekem sokat jelentene. Szerintem semmiképp se nyaggasd, inkább üljetek le, beszéljétek meg, hogy nem ő lesz a középpontban, csak tegyen meg annyit, hogy elkísér, bemutatkozik a közeli a rokonoknak, nem kell bájolognia. Mondd el, hogy neked ez fontos, a családod szeretné megismerni, és semmi rossz nem sülhet ki ebből. A lagziban egy-két sör mellett talán fel is oldódik majd... Szerintem minden azon alapszik, hogy meg tudjátok beszélni a dolgokat, és hogy tudjatok kompromisszumot kötni. (Semmiképp se hándáld fel, hogy bezzeg Te elmentél vele, de óvatosan add a tudtára, hogy oda-vissza kell működniük a dolgoknak). Véleményem szerint el fog kísérni!
Érezzétek jól Magatokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!